Ókori lexikon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ókori lexikon

Első kiadásának időpontja 19021904
Nyelv magyar
Témakör tudományos ismeretek gyűjteménye
Műfaj lexikon
Részei 2 nagy alakú kötet
Kiadás
Magyar kiadás Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest
Külső hivatkozás MEK

Az Ókori lexikon, korabeli helyesírással Ó-kori Lexikon egy magyar nyelvű 20. század eleji nagy terjedelmű lexikon, amely az ókori görög és római világra nézve a századforduló tudományos ismereteit hivatott összegyűjteni. Terjedelme miatt máig egyedülálló a maga nemében.

Története[szerkesztés]

Az ókori lexikon gondolatát 1875-ben Bartal Antal klasszika-filológus vetette fel először, azonban ötlete kellő anyagi és szellemi támogatás hiányában nem tudott megvalósulni akkor. Az 1890-es évek elején Hóman Ottó miniszteri tanácsos az Országos Közoktatási Tanács felszólítására hozzá fogott a szerkesztési munkálatokhoz, de elfoglaltságai miatt nem sokkal később visszalépett. Végül a Budapesti Philologiai Társaság és az Országos Közoktatási Tanács alelnöki tisztségét betöltő Heinrich Gusztáv irodalomtörténésznek fáradhatatlan buzgalmával sikerült kieszközölte a Magyar Tudományos Akadémia és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatását, egyben rábírnia a budapesti Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. a kiadás elvállalására, azaz biztosította a nagy munka anyagi alapját. 1896. december 9-én Fináczy Ernő, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa Pecz Vilmos (1854–1923) klasszika-filológust és egyetemi tanárt bízta meg a szerkesztési feladatok ellátásával, aki így számol be az előkészületekről:[1]

„Első, legsürgősebb feladatomnak ismertem a munkatársak megnyerését és az általuk elvállalandó czikkek tárgykörének megállapítását. Mivel, egy-két kivételtől eltekintve, nem kaptam olyan munkatársakat, kik, mint az ügy érdeke megkivánta, egymagukban vállalkoztak volna egy-egy nagyobb complexus földolgozására, továbbá, mivel a szakismeret tekintetében való illetékesség szempontján kívül tekintettel kellett lennem arra is, hogy a létesítendő mű iránt való közelebbi érdeklődés körébe vonjam a különböző tantestületeket: munkatársaimnak száma fölszaporodott negyvenháromra. A feldolgozandó anyagnak bizonyos tárgykörök szerint való szétosztását csak nagyjából eszközölhettem, s így majdnem mindenik munkatárs kapott az általa elvállalt tárgykörön kívül eső részleteket is. [...] A munkatársak névsorának és tárgyköreiknek megállapítása után 1897 martius 3-ikán megküldöttem nekik az Egyet. Philologiai Közlöny ugyanazon évi folyamában is megjelent első körözvényemet, melyben kifejtettem az anyag feldolgozásának következő elveit és módozatait: Az Ókori Lexikon czélja, hogy a tanárjelöltek és tanárok, a középiskolák felső osztályainak tanulói és a mívelt nagyközönség azon része számára, mely az irodalom nemesebb alkotásai iránt érdeklődik, az ókorra vonatkozó összes tárgyi ismereteknek a tudomány legújabb vívmányai alapján úgy szövegileg mint ábrák tekintetében lehetőleg kikerekített kézikönyvét nyújtsa. – A munka anyagát képezik: 1) Lübker, Reallexikon des klassischen Alterthums für Gymnasien czímű könyvének 84 lexicalis ívet kitevő, utolsó (hetedik) kiadása (Teubner 1891), mely fogyatékosságai daczára is legjobbnak mondható a hasonló fajta kézi könyvek között. Ehhez járulnak pótlásként: 2) hungarikumokról és egyéb ókori dolgokról szóló czikkek; 3) minél számosabb ábra, melyek Lübkernél igen csekély számúak és nagyrészt rosszak, elavultak. – A kidolgozás módját illetőleg különös tekintettel vagyunk arra, hogy kimutassuk az antik világ hatását a magyar szellemre (első sorban az íróknál), és hogy aránylag nagyobb terjedelemben vegyük figyelembe a magyar szakirodalmat, mint a külföldit. Nem azt tartjuk szemünk előtt, hogy minden egyes tárgyra nézve teljes magyar bibliographiát adjunk, hanem hogy tapintattal kiválaszszuk a jót és a legjobbat, valamint a régibb magyar szakirodalomból azokat a műveket is, melyek nem felelnek ugyan meg a mai igényeknek, de a magyar classica philologia története szempontjából fontosak, m. pl. Szabó István Homerus-fordítása. Lehetőleg minden írónál fölemlítjük a (külföldi) editio princepseket (első nyomtatott kiadásokat), valamint azokat a szakmunkákat (szövegkiadásokat, egyéb munkákat), melyek valamely antik íróra vagy tárgyra nézve mint elsők jelentek meg Magyarországon, a mennyiben t. i. a classica philologia egyik vagy másik tárgyával való komolyabb foglalkozás kezdetét jelzik hazánkban.”

A mű alapjául tehát Friedrich Heinrich Christian Lübker (1811–1867) német ókortudós Reallexikon des classischen Alterthums für Gymnasienje (1855) szolgált, de a nagy mértékű bővítések miatt az Ókori lexikon nem tekinthető egyszerű fordításnak vagy átdolgozásnak, hanem önálló alkotás.

Pecz munkája kiterjedt a Lübker-féle lexikonhoz készítendő pótlások kijelölésére, a szócikkek megjegyzésekkel való ellátására, illetve a körülbelül 10.000-et kitevő utalásnak és ugyanannyi utalt helynek, valamint a szócikkek beosztásainak a rögzítésére. Tanári teendői miatt munkája nagy részét az 1898-as, 1899-es, 1900-as és 1901-es tanév szünidejeiben végezte el. Mindezek mellett számos, a görög grammatikusokra és görög keresztény irodalomra vonatkozó szócikket maga írt meg.[2]

A lexikon egyes részei 1900-tól füzetekben kezdtek megjelenni,[3] az egész első kötet 1902-ben, a második pedig 1904.[4] (Ez azt jelenti, hogy a tényleges munka 1896–1904 között 8 éven át tartott.)

Jellemzői[szerkesztés]

Az Ókori lexikon a századforduló tudományosságának és könyvkiadásának egyik igen jelentős alkotása, amelyhez hasonló terjedelmű magyar ókorlexikon azóta sem készült. A nagy alakú papírra (27x18 cm) nyomott, összességében 2.402, kéthasábos oldal terjedelmű mű a teljesség igényével igyekezett feldolgozni az ókori görög és római írók, költők, tudósok életrajzait, az antik fogalmakat, nevezetes műemlékeket, műtárgyakat. Értékét növelte, hogy a nagyobb szócikkek végére nemritkán szakirodalmi utalás került. A címszavak száma jóval felülmúlta a Lübker-féle lexikont: „Lübkerben van 8033 czímszó, melyek közül 6132 czikk, 1901 czímbeli utalás; az Ókori Lexikonnak van 9000 czímszava, melyek közül 6400 czikk, 2600 czimbeli utalás.” (Előszó)

Pecz nagy hangsúlyt fektetett a képi anyagra is. Míg Lübker műve 161 képet tartalmaz, az Ókori lexikon 900-at. Ezek a fekete-fehér illusztrációk nagyrészt szövegképek (metszetek, fényképek), de van kötetekben több egész oldalas műmelléklet, és néhány kihajtható térkép is. A második kötet végén számos ókori mérték- és naptártáblázat kapott helyet.

A kötethez Pecz kísérőtanulmányát külön is megjelentették Az ókori lexikonról címmel.[5]

A lexikon munkatársai[szerkesztés]

A következő neves tudósok vállalkoztak az egyes részek kidolgozására:

  • Becker Fülöp dr., egyetemi tanár (Budapest): a latin keresztény irodalomra (B. F.);
  • Boros Gábor dr., gymn. igazgató (Deés): a római földrajzra és történetre (B. G.);
  • Csengery János dr., egyetemi tanár (Kolozsvár): a görög eposra, római lyrára, görög és római drámára (Cs. J.);
  • Cserép József dr., gymn. tanár, egyet. m. tanár (Budapest): a római állami, jogi és hadi régiségekre (Cs. Jó.);
  • Dóczi Imre, ev. ref. gymn. felügyelő (Debrecen): a görög hadi régiségekre (D. I.);
  • Erődi Béla dr., főigazgató (Budapest): az ókori keleti népek földrajzára és történetére (E. B.); Fináczy Ernő dr., egyetemi tanár (Budapest): a görög philosophiára (F. E.);
  • Finály Gábor dr., gymn. tanár (Budapest): a görög és római műrégiségekre, numismatikára és a correcturánál való segédkezésre (F. G.);
  • Geréb József dr., gyakorló gymn. tanár (Budapest): a görög és római vallási régiségekre (G. J.);
  • Gyomlay Gyula dr., gyakorló gymn. tanár (Budapest): a görög állami és jogi régiségekre és a görög szónokokra (Gy. Gy.);
  • Hegedűs István dr., egyetemi tanár (Budapest): a görög lyrára, történetre és philosophiára (H. I.);
  • Hittrich Ödön dr., gymnas. tanár (Budapest): a római hadi régiségekre (H. Ö.);
  • Hornyánszky Gyula dr., gymn. tanár (Kaposvár): a görög irodalomra (H. Gy.);
  • Incze Béni, gymn. tanár (Kolozsvár): a római irodalomtörténetre, a görög és római földrajzra és történetre (I. B.);
  • Kempf József, gymn. tanár (Budapest): a görög és római földrajzra és történetre (K. J.);
  • Király Béla, gymn. tanár (Sopron): a görög és római földrajzra (K. B.);
  • Kuzsinszky Bálint dr., egyetemi tanár (Budapest): a római provincialis régiségekre (k. Bá.);
  • Láng Nándor dr., gymn. tanár (Budapest): a görög és római archaeologiára, az ábrák megválasztására és magyarázására (L. N.);
  • Latkóczy Mihály, gymn. tanár (Budapest): a görög és római mythologiára (L. M.);
  • Mangold Lajos dr., reálisk. tanár, egyet. m. tanár (Budapest): a görög és római földrajzra és történetre (M. L.);
  • Maywald József dr., gym. tanár (Budapest): a görög és római magánrégiségekre (M. J.);
  • Némethy Géza dr., gymn. és egyet. rk. tanár (Budapest): a római irodalomra (N. G.);
  • Pecz Vilmos dr., egyet. tanár (Budapest): a görög grammatikusokra és görög keresztény irodalomra (P. V.);
  • Petz Gedeon dr., egyetemi tanár (Budapest): Germaniára (P. G.);
  • Pirchala Imre, főigazgató (Pozsony): a római irodalomra (P. I.);
  • Pozder Károly dr., gymn. igazgató: az ókori keleti népek földrajzára és történetére (P. K.);
  • Pruzsinszky János dr., gymn. tanár (Budapest): a görög és római magánrégiségekre (Pr. J.);
  • Sebestyén Károly dr., gymn. tanár (Budapest): görög és római philosophiára (S. K.);
  • Szabó Iván, gymn. tanár (Halas): a gör. és róm. szinházi régiségekre és drámára (Sz. I.);
  • Számek György dr., gymn. tanár (Kolozsvár): a római magánrégiségekre (Sz. Gy.);
  • Szamosi János dr., egyetemi tanár (Kolozsvár): a latin grammatikusokra (Sz. J.);
  • Székely István dr., gymn. tanár (Nagy Szeben): Italia földrajzára (Sz. Is.);
  • Szilasi Móric, gymn. tanár (Budapest): a görög történészekre (Sz. M.);
  • Schill Salamon, rabbiképzői tanár (Budapest): a görög történészekre (Sch. S.);
  • Schilling Lajos dr., egyetemi tanár (Kolozsvár): a görög földrajzra és történetre (S. L.);
  • Schmidt Attila dr., gymn. tanár (Budapest): a görög eposra és drámára (Sch. A.);
  • Takács Menyhért dr., jászói prépost (Jászó): a görög és római magánrégiségekre (T. M.);
  • Tihanyi Mór dr., rendőrorvos (Budapest): az orvostudományra (Ti. M.);
  • Tóth Kálmán dr., gymn. tanár (Budapest): a római földrajzra és történetre (T. K.);
  • Váradi Károly, gymn. igazg. (Szeged): a római magánrégiségekre (V. K.);
  • Vári Rezső dr., gymn. tanár, egyetemi m. tanár (Budapest): a görög eposra s a görög szaktudományi írókra (V. R.);
  • Veress Ignác, c. főigazgató (Budapest): Gallia, Hispania, Britannia földrajzára s történetére (V. I.);
  • Zsoldos Benő, gymn. tanár (Sárospatak): a görög földrajzra és történetre (Zs. B.).

Az eredeti kiadás kötetbeosztása[szerkesztés]

Kötetszám
Kötetcím
Kiadási év
Oldalszám
Elektronikus elérés
I. kötet A–L 1902 1143 MEK
II. kötet M–Zs 1904 1260 MEK

Reprint és elektronikus kiadások[szerkesztés]

Mivel 1904 után 80 éven keresztül nem készült hasonló terjedelmű alkotás, az 1980-as években kereslet mutatkozott egy ókorlexikonra. Mivel ilyen készítésére még csak kísérlet sem történt a Könyvértékesítő Vállalat döntött a mű reprint kiadásban való megjelentéséről, még pedig a régi, értékes szakkönyveket bemutató sorozatában, a Tudománytárban ( helytelen ISBN kód: 963-02-3292-7). Kezelhetőség szempontjából a lexikont 4, kisebb kötetre bontva 19841985-ben adták ki ismét. Az új kiadáshoz előszót Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, bevezetést Gazda István tudománytörténész, az értékes bibliográfiai függeléket (Az ókori görög és latin irodalom Magyarországon) Horváth J. József készítette.

Habár az 1980-as évek óta a lexikon az újabb kutatások, témakörbővítések miatt részeiben még inkább elavulttá, pótlásra szorulttá vált, hatalmas terjedelme miatt nem tudták kiszorítani a nála jóval kisebb újabb lexikonok, így az Antik lexikon (1993), az Ókori hírességek lexikona (2002), vagy Az antik világ – Görögország – Britannica Hungarica kisenciklopédia (2015), és párja, Az antik világ – Róma – Britannica Hungarica kisenciklopédia (2015) sem.

A bővítések felhasználásával a mű CD-ROM formájában az Arcanum Adatbázis Kft. kiadásában újra megjelent, majd – a 21. század követelményeinek megfelelően – ingyenesen digitális formában is hozzáférhető. Elektronikusan a Magyar Elektronikus Könyvtár is elérhetővé tette.

A reprint kiadás kötetbeosztása[szerkesztés]

Kötetszám
Kötetcím
Kiadási év
Oldalszám
I/I. kötet A–Dem 1984 540
I/II. kötet Dem–L 1985 601
II/I. kötet M–Pub 1985 608
II/II. kötet Pub–Z 1985 681

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Előszó [1]
  2. Előszó [2]
  3. Petrik, i. m. [3]
  4. Petrik, i. m. [4]
  5. Petrik, i. m. [5]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]