Íróvessző
Az íróvessző (ógörögül sztülosz,[1] latinul stylus egy íróeszköz,[2] amellyel puhább anyagokba lehet vésni vagy jelölni. Különböző íróvesszőket használva lehetett ékírást végezni, melyet nedves anyagba nyomtak, valamint viasztáblába vésni vagy karcolni. Nagyon kemény íróvesszőt használnak fém gravírozására is, a pala és íróvessző rendszert pedig pontok kilyukasztására braille-íráshoz.[3]
Az eszközt kézben kell tartani, ezért általában keskenyek, hosszúkásak, hasonlóan a modern golyóstollakhoz. Sok íróvessző erősen ívelt, hogy könnyebben lehessen fogni.
A latinos stylus szót számítógépes programok leírására is használják, amelyeket a navigáláshoz vagy a nagyobb pontosság biztosításához használnak az érintőképernyőkön.
Etimológia
[szerkesztés]
Az íróvessző eredeti megnevezése, a görög sztülosz (στύλος) szó jelentése „oszlop”.[4] A latin stilus írásmód a görög szó téves összekapcsolásból ered.
A latin szónak több jelentése is volt, többek között „hosszú, hegyes fémdarab; növény szár; hegyes eszköz betűk véséséhez; stylus (irodalmi művekben használt), „toll”. Az utolsó jelentés az irodalmi értelemben vett stílus szó eredete. A latin szó valószínűleg az indoeurópai ősnyelvű *stei- „szúrni” gyökből származik, amely a stimulus „ösztökélő, inger” és az instigare „ösztönözni, buzdítani” szavakban is megtalálható.[5]
Ékírás
[szerkesztés]
Az íróvesszőt az ókori mezopotámiaiak használták az ékírás rögzítésére. Ekkor leginkább nádból készült, és enyhén ívelt trapéz alakú volt.[6][7][8] Az egyiptomiak (a középbirodalom idején) és a krétai minósziak (lineáris A és a krétai hieroglifák leírásához) különböző anyagokból készítettek íróvesszőket: nádból, amely a Tigris és az Eufrátesz folyók partján, a mocsarakban és egészen Egyiptomig nőtt, ahol az egyiptomiak éles hegyű, szeletelt nádból készült íróvesszőket használtak; csontból és fémből is kíszítettek írószert. Az ékírás teljes egészében azon a „ék alakú” jelölésen alapult, amelyet a levágott nád vége hagyott, amikor azt agyagtáblába nyomták; az írásrendszer idegen nyelvű elnevezése (példál az angol cuneiform) a latin cuneus „ék” szóból ered. A krétai lineáris írások a második évezred első felében keletkeztek, és agyagtáblákra írták őket, amelyeket a napon kiszárítottak, amíg „olyan kemény nem lett, mint a bőr”, majd az íróvesszővel bevésették a jeleket. Az írás lineáris jellegét az íróvessző használata is meghatározta.
Nyugat-Európában az íróvesszőt a késő középkorig széles körben használták. Tanulási célokra az íróvesszőt fokozatosan felváltotta az írótábla. A 14. század közepétől a továbbfejlesztett, vízzel működtetett papírgyárak nagy mennyiségű, olcsó papírt állítottak elő, idővel a viasztábla és az íróvessző teljesen eltűnt a mindennapi életből.
Művészeti felhasználás
[szerkesztés]Az íróvesszőt még mindig használják különböző művészeti és kézműves tevékenységekben, például: száraz transzferbetűk lemosásához, rajzok új felületre való átmásolásához szénpapírral, valamint kézi dombornyomáshoz. Fémre vagy agyagba való véséshez.
A népművészetben a pontokból álló minták készítéséhez használják, például a mexikói kerámiában. A jellegzetes oaxacai pont-mintát íróvessző segítségével hozzák létre.
Okostelefonok és számítástechnika
[szerkesztés]
A modern eszközök, például a telefonok, gyakran használhatók sztülosszal a menük pontos navigálásához, üzenetek küldéséhez stb. Manapság a stylus kifejezés gyakran olyan beviteli eszközt jelöl, amelyet általában érintőképernyős eszközökhöz, például táblagépekhez használnak a felület elemeinek pontos navigálásához, üzenetek küldéséhez stb. Ez megakadályozza azt is, hogy az ujjak zsíros nyomaival elkenődjön a képernyő. Az eszközök kézíráshoz vagy grafikus táblagépekkel történő rajzoláshoz is használhatók.
Sok új telefon rendelkezik beépített sztülosszal, amely a hátlap mögött található. Egyesek kinyújthatók és összehúzhatók kicsi, tollszerű hengerré, amelyeket könnyű elrakni.
Passzív és aktív változatban is kaphatók:
- A passzív vagy kapacitív olyan írószer, amely úgy viselkedik, mint az emberi ujj, amikor megérinti a készülék képernyőjét. A passzív sztülosz és a készülék között nincs elektronikus kommunikáció, a készülék ugyanúgy kezeli, mint az ujjat. Ezeket kevésbé tartják pontosnak, mint az aktív változatot.
- Az aktív stylus elektronikus alkatrészeket tartalmaz, amelyek kommunikálnak az eszköz érintőképernyő-vezérlőjével vagy digitalizálójával. Általában jegyzeteléshez, képernyőn történő rajzoláshoz/festéshez és elektronikus dokumentumok megjegyzéséhez használják. Segítenek megelőzni azt a problémát, hogy az ujjak vagy a kezek véletlenül érintkezzenek a képernyővel.
Az ókori íróvesszőhöz hasonlóan a stylus egyik vége hegyes vagy lekerekített, és úgy van kialakítva, hogy kényelmesen illeszkedjen a kézbe.
Sokféle formában kapható:
- Mivel sok modern táblagép multi-touch felismerést használ, egyes stylus- és alkalmazásgyártók palm rejection technológiákat építettek be termékeikbe. Ez a multi-touch funkció kikapcsolását eredményezi, így a tenyér a táblagépen pihenhet, miközben a stylus továbbra is felismerhető marad.
A fenti típusokon kívül létezik még a haptikus stylus, amely haptikus technológiával szimulálja a papírra írás közben érezhető valósághű fizikai érzéseket. Az érzést néha hallási és tapintható illúziók kombinációja is fokozza, mint például a RealPen esetében.[9]
Tudományos műszerek
[szerkesztés]A latin eredetű stylus szó egy olyan eszköz neve is, amelyet fólia vagy üveg felületére történő felvételek készítésére használnak. Különböző tudományos műszerekben ezt a módszert lehet alkalmazni a toll helyett a felvételek készítéséhez, mivel előnye, hogy széles hőmérsékleti tartományban működik, nem tömődik el, nem szárad ki idő előtt, és más módszerekhez képest szinte elhanyagolható a súrlódása. Ezek a tulajdonságok hasznosak voltak bizonyos típusú korai szeizmográfokban és a barográfok felvételeiben, amelyeket egykor a vitorlázó repülőgépek rekordjainak ellenőrzésére használtak. A pásztázó alagútmikroszkópokban használt stylus-ok csúcsa csak egyetlen atomot tartalmaz; ezek gyakorlatilag a legélesebb stylus-ok.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sztilográfia jelentése - topszótár. Sztülosz: oszlop, pálca, íróvessző (görög).
- ↑ stylus | A latin nyelv szótára | Kézikönyvtár
- ↑ What is Braille? (internetes oldal). Amerikai vakok egyesülete. [2007. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 2.)
- ↑ Oxford Latin Dictionary (2012).
- ↑ Oxford Latin Dictionary (2012) - "stimulus."
- ↑ Michele Cammarosano (2014). "The Cuneiform Stylus". Mesopotamia. XLIX: 53–90 – via osf.io/dfng4/.
- ↑ Armando Bramanti (2015). "The Cuneiform Stylus. Some Addenda". Cuneiform Digital Library Notes. 2015 (12).
- ↑ Michele Cammarosano. "Cuneiform Writing Techniques", cuneiform.neocities.org (2018-07-18).
- ↑ Youngjun Cho; Andrea Bianchi; Nicolai Marquardt; Nadia Bianchi-Berthouze (2016). "RealPen: Providing Realism in Handwriting Tasks on Touch Surfaces using Auditory-Tactile Feedback". Association for Computing Machinery. pp. 195–205.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Stylus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
