Észszerűség
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az észszerűség hétköznapi eredetű fogalom, amelynek jelentősége van számos területen (filozófia, logika, jog, közgazdaságtan, politika, szociológia, kereskedelem). Észszerűnek az olyan emberi (esetleg állati) viselkedés számít, amely tudatos (nem ösztönös), számba veszi a lehetséges előnyöket és hátrányokat, tisztában van a következményekkel, kerüli a túlzásokat, és törekszik az önmagával és a cselekvést végző személy(ek) többi tevékenységeivel való konzisztenciájára, és helyes érvek hatására hajlandó az önkorrekcióra is.
Rokon értelmű fogalmai a racionalitás, az észszerű viselkedés ellentétének az ösztön- és érzelemalapú viselkedést szokás megnevezni.
Nem tévesztendő össze a racionalizmus nevű filozófiai irányzattal, amely az empirizmus riválisaként jött létre, és a tudás egyedüli vagy fő forrásának a tapasztalat helyett az elvont gondolkodást tételezi. A racionalizmus észszerű voltáról megoszlik a filozófusok véleménye, a radikális empiristák (továbbá a többnyire idealizmusellenes irányzatok: marxizmus, pragmatizmus stb. képviselői) pl. észszerűtlennek és helytelennek tartják.
A fogalom csírái az ókori görög filozófusoknál megtalálhatóak, pl. Parmenidész, Platón.
|
Ez a társadalomtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |