Északi tengeri út

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az arktikus régió térképe az északi tengeri úttal, az északkeleti és az északnyugati átjárókkal

Az északi tengeri út (oroszul Се́верный морско́й путь, átírva Szevernyij Morszkoj Puty), rövidítve Szevmorputy (Севморпуть) tengeri út, az orosz jogi meghatározás szerint a Novaja Zemlja szigetektől kelet felé, az orosz arktikus partvonal mentén, a Kara-tengertől Szibéria mellett a Bering-szorosig. A teljes út arktikus vizeken halad, Oroszország kizárólagos gazdasági zónájában. Egyes részei az év csak két hónapjában jégmentesek.

Része az északkeleti átjárónak, amely a Nordkapp (Északi-fok) és a Bering-szoros közt halad, és rövidebb út Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia közt, mint bármely más tengeri útvonal. Míg az északnyugati átjáró áthalad valamennyi keleti arktikus tengeren, és összeköti az Atlanti- és a Csendes-óceánt, az északi tengeri út nem éri el az Atlanti-óceánt, mert nem tartozik hozzá a Barents-tenger.

Az Arktisz jegének olvadása valószínűleg növeli a forgalmat az északi tengeri úton, és az útvonal kereskedelmi életképességét, ugyanakkor a Szuezi-csatorna jelentőségének csökkenéséhez vezetve. A már most is veszélyeztetett arktiszi ökoszisztémákra növekvő nyomás nehezedhet.[1]

További irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bekkers, Eddy (2016. december 1.). „Melting Ice Caps and the Economic Impact of Opening the Northern Sea Route” (en nyelven). The Economic Journal, n/a–n/a. o. DOI:10.1111/ecoj.12460. ISSN 1468-0297.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Northern Sea Route című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.