Északi-fok (Új-Zéland)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északi-fok
Közigazgatási adatok
Ország(ok)Új-Zéland
Földrajzi adatok
KontinensAusztrália
SzigetÉszaki-sziget
ÓceánCsendes-óceán
Elhelyezkedése
Északi-fok (Új-Zéland)
Északi-fok
Északi-fok
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 34° 24′ 57″, k. h. 173° 03′ 06″Koordináták: d. sz. 34° 24′ 57″, k. h. 173° 03′ 06″
Az Északi-fok helyzete
Az Északi-fok helyzete
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-fok témájú médiaállományokat.

Az új-zélandi Északi-fok az ország Északi-szigetén, az Aupouri-félsziget északkeleti csúcsán helyezkedik el, 30 kilométerre keletre a Reinga-foktól. Az elnevezést gyakran szélesebb értelemben is használják a környékre.[1] A szűken vett Északi-foknak nevezett földnyelv kelet felé kanyarodik, ezért az új-zélandi „szárazföld”, azaz a három fő sziget legészakibb pontja a földnyelv csúcsától néhány kilométerre nyugatra, a Surville-szikláknál van.

Geológiája[szerkesztés]

Az Északi-fokot egy tenger alatti vulkánkitörés hozta létre. Sziget alakult ki a part közelében, majd a tengeri áramlatok homokot raktak le a sziget és a part között, egy tombolót hozva létre, ami összekötötte a vulkánt az Aupouri-félszigettel. Az így kialakult földhát helyi neve Waikuku Flat. A régi tűzhányó és a tomboló alkotják együtt a szűken vett Északi-fokot.

Surville Cliffs[szerkesztés]

A közeli Surville-sziklák – ahol a legészakibb pont ténylegesen található – nevüket Jean-François-Marie de Surville francia kapitányról kapták, aki 1796 decemberében St Jean Baptiste nevű hajójával kikötött itt, hogy megbetegedett tengerészeit itt ápolja. Néhány nappal később James Cook is járt erre.

A Surville-szikláknál 1,3 négyzetkilométeres területen szerpentinesedett mafikus peridotit került a felszínre. Ez a mélységi vulkanikus kőzet különleges, kedvező környezetet biztosít egy sor ritka és fenyegetett növényfaj számára. Közülük több endemikus faj csak itt él. Többek között megtalálható itt a:

Ezt a területet tudományos rezervátummá nyilvánították. 2000-ben elektromos kerítéssel látták el, hogy kizárják onnan a kártevő inváziós fajokat, így a közönséges rókakuzut, a vaddisznókat és félvad lovakat. Természetesen a nagyközönség elől is zárva van.

A Waikuku Flat szintén tudományos rezervátum, egészen a tíz kilométerre fekvő Parengarenga Harbour nevű természetes kikötő-öbölig. Látogatása lehetséges, de helyi maori törzsi tulajdonban van, és tőlük kell engedélyt kérni a belépéshez.

Éghajlat[szerkesztés]

Az Északi-fok és környékének éghajlat enyhe, csapadékos, csekély évszakonkénti különbségekkel. A nyári középhőmérséklet 19, a téli 12,5 Celsius-fok körül van.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hooker, Brian (2002). „The problem of North Cape, New Zealand, in maps”. New Zealand Map Society Journal 15, 47–49. o. [2007. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 13.)  
  2. A new species of Leucopogon (Ericaceae) from the Surville Cliffs, North Cape, New Zealand (abstract). Royal Society of New Zealand. [2010. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 19.)
  3. Climatological Information for Cape Reinga, New Zealand. Hong Kong Observatory. [2016. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 31.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a North Cape (New Zealand) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Surville Cliffs című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]