Éric Zemmour

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Éric Zemmour
SzületettÉric Justin Léon Zemmour[1]
1958. augusztus 31. (65 éves)[2][3]
Montreuil[4]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaMylène Chichportich
ÉlettársaSarah Knafo (nem ismert – )[5][6][7]
Gyermekeihárom gyermek:
Hugo Zemmour
SzüleiLucette Lévy
Roger Zemmour
Foglalkozása
Tisztségeelnök (2021. december 5. – , Visszahódítás)
Iskolái
Kitüntetései
  • Prix du livre incorrect (2010)
  • Prix Richelieu (2011)
  • Prix Combourg-Chateaubriand (2015)

Magassága173 cm[8]

Éric Zemmour aláírása
Éric Zemmour aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Éric Zemmour témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Éric Justin Léon Zemmour (Montreuil, 1958. augusztus 31. –) francia esszéíró, politikai újságíró és író. Határozott konzervatív álláspontjai, valamint a számos vita, amelyekben részt vett, híresek Franciaországban. A "Francia Öngyilkosság" (franciául: Le Suicide français ) című könyvével elnyerte a 2015 -ös Prix Combourg-Chateaubriand díjat és nemzetközi elismerésre tett szert.

Montreuilban született Zemmour a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében tanult. 1986-ban a Le Quotidien de Paris című újságnál helyezkedett el, majd 1996-ban a Le Figaro riporterévé vált. 2009 óta hasábja van a Le Figaro Magazinban . Zemmour televíziós személyiségként lépett fel olyan műsorokban, mint az On n'est pas couché a France 2-n (2006–2011), az Ça se vitája az I-Téléről (2003–2014) és a Face à l'Info on CNews (2019 óta). . 2011 óta szerepel a Zemmour et Naulleau-n is, Anaï Bouton által vezetett heti esti beszélgetős műsorban a Paris Première-en , Éric Naulleau irodalomkritikussal együtt. Zemmour párhuzamosan dolgozott az RTL -nél 2010 és 2019 között, először a Z comme Zemmour rádióműsor házigazdája volt, mielőtt elemzőként csatlakozott Yves Calvi reggeli hírműsorához.

Zemmourt a 2022-es francia elnökválasztás egyik lehetséges jelöltjeként tartja számon a hírmédia.[9][10][11] 2021. november 30-án bejelentette, hogy indul a választáson.[12]

Élete és karriere[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

Éric Zemmour Montreuilben született, 1958. augusztus 31-én, egy algériai[13] bevándorló családban, amely az algériai háború idején Franciaországba menekült. [14] Berber eredetű zsidóként és mindenekelőtt francia zsidóként azonosítja magát. Drancy-ben, később a párizsi Château Rouge kerületben nőtt fel.[15] Szülei Roger Zemmour mentős és felesége, Lucette. [15]

Politikai újságíró[szerkesztés]

Zemmour, aki a Párizsi Intézetben diplomázott, kétszer nem jutott be az École nationale d'administration-ba . Pályafutását 1986-ban kezdte a Le Quotidien de Paris-ban, a Philippe Tesson vezettte, újság a politikai szekciójánál. Miután az újság 1994-ben megszűnt, szerkesztő lett az Info-Matinnál, ahol egy évig maradt. Ezután 1996-ban politikai újságíróként csatlakozott a Le Figaro szerkesztőségéhez. Zemmour 1997-ben a Marianne és 1999- ben a Valeurs actuelles szabadúszó újságírója is volt.[16] 2009-ben a Le Figaróból a Figaro Magazinba költözött, ahol azóta heti rovatot írt. A Le Spectacle du Monde politikai rovatvezetője is. Annak ellenére, hogy nem sikerült bejutnia az École nationale d'administrationba, politikai újságírói státusa lehetővé tette számára, hogy 2006-ban az iskola felvételi bizottságának tagja legyen.

Zemmour támogatta a rattachizmust, vagyis Belgium francia ajkú területeinek (Vallónia) Franciaországhoz való csatlakozását.[17][18]

Író és esszéista[szerkesztés]

Zemmour megírta Édouard Balladur és Jacques Chirac életrajzát is. Zemmour 2014-es The French Suicide című könyve több mint 400 000 példányban kelt el.[19]

Politikai nézetei[szerkesztés]

Raphaël Glucksmann úgy jellemezte Zemmour törekvéseit, hogy "nagyon világos ambíciója van, a republikánus jobboldal és a szélsőjobb közötti szakadék eltörlésére a szélsőjobb zászlaja alatt". A France Inter rádióműsorában 2017 szeptemberében Zemmour azt mondta a Glucksmannnak: „Nagyon jól megértettél.” [20]

Neoliberalizmus-ellenesség[szerkesztés]

A Le Figaroban megjelent vezércikkekben rendszeresen kifejtett nézetek miatt Zemmourt a jelenlegi mainstream kategóriák szerint széles körben úgy értelmezik, hogy szilárdan a politikai spektrum jobb oldalán helyezkedik el. A gaullista vagy bonapartista hagyományok hívének vallja magát [21][22][23] miközben elismeri a marxista elemzések relevanciáját, különös tekintettel a kapitalizmus nyereségforrásaira, ideértve a bevándorlást is . Szerinte a kapitalizmus tönkreteszi a hagyományos struktúrákat, mint például a család.

Konzervatív álláspontot képvisel a társadalmi kérdésekben, és gazdasági kérdésekben is határozottan liberalizmusellenes. Így reakciósként azonosítja magát egy olyan társadalommal szemben, amely a hamis cél szolgálatában dekonstruálja a társadalmi rendet, különösen a családot és a hagyományokat, felszabadítva azt az egyént, aki valójában elszigetelődik és a fogyasztó kizárólagos státusza alá csökken. A reakciót felforgatónak mutatja be annak fényében, hogy a progresszívek, akik ma a kultúra és a média területén dominálnak, nem állíthatják, hogy kritizálják a kialakult rendet, mivel ők maguk alkotják ezt a rendet és rögzítik annak normáit.

Társadalmi kérdések[szerkesztés]

Társadalmi kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel, és reakciósként azonosította magát.

Bevándorlás és asszimiláció[szerkesztés]

Zemmour széles körben hirdetti a Nagy Lecserélés összeesküvés-elméletét, és azt állítja, hogy Franciaország lakosságát bevándorlók váltják fel. 2021 augusztusában a franciaországi bevándorlással kapcsolatos nézeteiről készített interjún Zemmour kijelentette: "Meg kell állítanunk a beáramlást. Nem csak az illegálisról beszélek; elsősorban a legális bevándorlásra gondolok. ... A leváltás folyamata zajlik attól a pillanattól kezdve, hogy túl sok a bevándorló, aki már nem asszimilálódik."

A francia asszimilációs hagyomány tagja, Zemmour sokáig határozottan ellenezte a tömeges bevándorlást és a bevándorlók integrációjának jelenlegi, általa túl engedékenynek tartott modelljét. 2008 novemberében interjút adott a Le Choc du mois havilapnak, amelyben a bevándorlást egy „demográfiai cunamihoz” hasonlította. 2007-ben kiállt a Thierry Mariani-módosítás mellett is, amely genetikai vizsgálatokat írna elő a családegyesítésre való jogosultsághoz.

2021. október 2-án Lille-ben egy nyilvános találkozón Eric Zemmour felidézte a migrációs áramlással kapcsolatos nagyon erős pozícióját, és a franciaországi illegális és legális bevándorlás megszüntetéséért könyörgött.


Faji és rasszizmusellenes kérdések[szerkesztés]

Szerinte a rasszizmusellenesség François Mitterrand által kezdeményezett taktika, hogy elfeledtesse az emberekkel a baloldal gazdasági liberalizmus felé fordulását 1983-ban. Állítása szerint az antirasszizmus olyan ideológia, amelyet egykori baloldaliak hajtanak végre, akiknek fel kellett adniuk illúzióikat. A bevándorlókkal ezek az emberek egyfajta alternatív forradalmár embert találtak.

A feminizmus, a nők és a homoszexualitás[szerkesztés]

Zemmour kritikát fogalmazott meg a feminizmussal és a homoszexualitással kapcsolatban, és azt állította, hogy Franciaország hanyatlását részben a férfiasság eróziója és a társadalom „elnőiesedése” okozta, amelyeket a Le Premier Sexe és A francia öngyilkosság című műveiben hosszasan feltárt. Zemmour ellenzi az abortuszt, amelyet „kollektív öngyilkosságnak” nevezett, és azzal érvelt, hogy a nők alkalmatlanok voltak politikai hatalmi pozíciókra. A francia öngyilkosságban kritikát fogalmazott meg a születésszabályozással, a nők jogaival és a gender-kutatással kapcsolatban. Ezenkívül megvédte Dominique Strauss-Kahnt és Tariq Ramadant az ellenük felhozott szexuális zaklatással kapcsolatos vádak kapcsán.

Számos publikáció nőgyűlölőnek minősítette álláspontját.

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés]

Zemmour amellett érvelt, hogy Franciaország távolodjon el az Egyesült Államoktól, szorosabb legyen kapcsolata Oroszországgal, valamint az Európai Unió és külpolitikájától való fokozott függetlenség mellett áll ki. Kijelentette, hogy a normandiai partraszállás egyszerre volt Franciaország felszabadítása, de egyben „gyarmatosítása” is az Egyesült Államok által. A francia fegyveres erők megerősítését is szorgalmazta, azzal érvelve, hogy az egyetlen befolyás, amelyet Franciaország megtartott a nemzetközi színtéren, fegyveres erőinek és nukleáris védelmi képességeinek köszönhető. Zemmour támogatja a NATO integrált katonai parancsnokságából való kilépést.

Ezenkívül Zemmour támogatását fejezte ki a rattachizmus, Belgium francia nyelvű részének Vallónia Franciaországba való integrációja mellett, rámutatva egy 2010-es közvélemény-kutatásra, amelyben a vallonok 49 százaléka készen állt egy ilyen lépésre. Belgiumot nagyrészt fikciónak minősítette, és Franciaországtól való elszakadását Kelet-Németország Nyugat-Németországtól való elszakadásához hasonlította, és „Franciaország NDK-jának” nevezte.

Indulás a 2022-es francia elnökválasztáson[szerkesztés]

2021-ben részt vett egy országos körúton Franciaországban, hogy népszerűsítse új könyvét, a La France n'a pas dit son dernier mot (Franciaország nem mondta ki utolsó szavát), amely szeptember 15-én jelent meg. Több mint 80 000 példányban kelt el az első négy napban, és 165 000 példányban az első 3 hétben.

2021. szeptember 24-én Zemmour több mint 3,8 millió nézőt vonzott egy nagy nyilvánosságot kapott kétórás televíziós vitában Jean-Luc Mélenchon baloldali elnökjelölttel.

2021. november 30-án Eric Zemmour bejelentette, hogy indul a 2022-es elnökválasztáson. December 5-én pedig felfedte, hogy új politikai pártot alapított Reconquête (Visszahódítás) néven.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.lepoint.fr/societe/qui-est-vraiment-eric-zemmour-01-04-2010-442102_23.php, 2021. október 3.
  2. GeneaStar
  3. Roglo
  4. c-4gCW2qUCM
  5. Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde, 2021. október 17. [2021. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  6. Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde
  7. 20 minutes (francia nyelven)
  8. https://testeur-du-dimanche.fr/eric-zemmour/
  9. "Élection Présidentielle : Eric Zemmour sera-t-il candidat ? (francia nyelven). francetvinfo.fr , 2021. március 7. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  10. Mahrane, Saïd: Présidentielle 2022 : l'hypothèse Éric Zemmour (francia nyelven). Le Point, 2019. június 7. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  11. Eric Zemmour 2022 : qui sont ceux qui veulent le voir devenir président ? (francia nyelven). TMC, 2021. április 30. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  12. Breeden, Aurelien: Éric Zemmour, Far-Right Pundit, Makes French Presidential Run Official (angol nyelven). The New York Times, 2021. november 30. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  13. According to 7 January 2008, Grandes Gueules programme, published on the blog of Grandes Gueules, Éric Zemmour was invited at 1 p.m. to present his book Petit Frère
  14. Nicolet, Laurent (July 14, 2008), "Entretien Éric Zemmour", Migros Magazine
  15. a b Monnier, Vincent (February 7, 2008), "Éric Zemmour: passé recomposé", Le Nouvel Observateur
  16. Who's Who in France
  17. Mélancolie française by Eric Zemmour
  18. Gheude, Jules: Belgique : chronique d'une implosion annoncée (francia nyelven). Le Figaro, 2014. augusztus 4. (Hozzáférés: 2019. február 6.)
  19. Caulcutt, Clea: Eric Zemmour, the French TV star who is stealing Marine Le Pen’s thunder (angol nyelven). Politico, 2021. június 4. (Hozzáférés: 2021. június 20.)
  20. Zerofsky, Elisabeth: The Right-Wing Pundit ‘Hashtag Triggering’ France (angol nyelven). The New York Times, 2019. február 6. (Hozzáférés: 2019. február 6.)
  21. Martinet, Laurent: Eric Zemmour: "Je ne demande pas la francisation des noms" (francia nyelven). L'Express, 2010. március 11. (Hozzáférés: 2021. november 30.)
  22. Interview with Éric Zemmour by Nicky Depasse on Nostalgie Belgique on June 17, 2007.
  23. Sévillia, Jean: Zemmour. Feu sur les idées reçues (francia nyelven). Le Figaro, 2010. február 26. (Hozzáférés: 2020. november 30.)