Építőanyagok impregnálása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az építőanyagok impregnálása egy több évszázados múltra visszatekintő impregnálási eljárás, amelynek célja az építmények állagának az időjárás káros hatásaitól (főleg a nedvességtől) való megóvása. Az impregnálás következtében az építőanyagok vízlepergetővé válnak. Az impregnálás nem azonos a szigeteléssel, de annak hatásait a vízállóság tekintetében kiteljesíti, fokozza.

Története[szerkesztés]

A nedvesség lehetséges káros hatásai[szerkesztés]

A teljesség igénye nélkül a csapadék vagy csapódó nedvesség okozta károk az alábbiak lehetnek:

  • nedvességfoltok a homlokzaton, a fal átnedvesedése,
  • piszkolódás, szennyező lefolyások,
  • repedés,
  • sókivirágzás,
  • mészkimosódás,
  • kötőanyag lebomlása, kő szétmállása, revésedés,
  • mikroorganizmusok terjedése,
  • fagykárok,
  • lepattogzások a vakolaton, festésen
  • vasbeton szerkezetekben az acél korróziója,
  • rossz hőszigetelés (a nedves falú helyiségek fűtése energiaigényesebb a száraz falúakénál).

Módszerei[szerkesztés]

Az alábbi impregnálási eljárásokat különböztethetjük meg:

  • valamely olajjal, olajszármazékkal történő beeresztés,
  • vízzáró bevonat képzése, amely lezárja az építőanyag kapillárisait,
  • szilikonos impregnálás alkalmazása.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]