Émile Littré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Émile Littré
Nadar felvétele
Nadar felvétele
Született 1801. február 1.[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt 1881. június 2. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Állampolgársága francia
SzüleiMarie Sophie Johannot
Michel-François Littré
Foglalkozása
  • politikus
  • író
  • lexikográfus
  • nyelvész
  • orvostörténész
  • filozófus
  • fordító
Tisztsége
  • francia nemzetgyűlés tagja (1871. február 8. – 1876. március 7.)
  • seat 17 of the Académie française (1871. december 30. – 1881. június 2.)
  • a szenátus örökös tagja (1875. december 15. – 1881. június 2.)
Iskolái
  • Lycée Louis-le-Grand
  • Faculté de médecine de Paris
Kitüntetései Concours général
Sírhelye Montparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Émile Littré témájú médiaállományokat.

Émile Maximilien Paul Littré (Párizs, 1801. február 8. – Párizs, 1881. június 2.) francia filológus és filozófus.

Élete[szerkesztés]

Eleinte orvostudományokat tanult és csak később fogott a nyelvészet és történelem tanulmányozásához. 1831-től a National munkatársa volt és még Armand Carrel halála után is, 1851-ig dolgozott bele. A februári forradalom utáni városi tanácsos lett Párizsban, de már 1848 őszén visszavonult a közélettől. 1871-ben beválasztották a nemzetgyűlésbe, ahol a köztársasági balpárthoz csatlakozott; ugyanazon év december havában az akadémia tagja lett, 1875-ben pedig élethossziglan beválasztották a szenátusba. Mint orvosi szakírónak főmunkája Hippokratész összes műveinek fordítása és kiadása (Párizs, 1839-61); mint bölcsész Auguste Comte követője volt, akinek iratait népszerű modorban magyarázta és terjesztette; idevágó munkája: Analyse raisonnée du Cours de philosphie positive du Comte (Párizs, 1845); Auguste Comte et la philosophie positive (uo. 1877). Legfontosabbak azonban nyelvészeti munkái: Dictionnaire de la langue française (4. kötet, 1863-72, pótlék 1878); Histoire de la langue française (uo. 1882); Littérature et histoire (uo. 1876) stb. Írta továbbá: Études sur les barbares et le moyen-age (uo. 1884); lefordította Plinius természetrajzát, kiadta Carrel iratait, átültette Dante Poklát ó-francia nyelvre, stb.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://www.senat.fr/senateur-3eme-republique/littre_emile1505r3.html
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Литтре Эмиль, 2015. szeptember 28.
  7. V. ö. Sainte-Beuve, Notice sur L., sa vie et ses travaux (uo. 1863); Caro E. L. et la positivisme (uo. 1883).

Források[szerkesztés]