Élie Decazes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Élie Decazes
(Élie, duc Decazes)
Elie Decazes.jpg
Született 1780. szeptember 28.[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10]
Saint-Martin-de-Laye
Elhunyt 1860. október 24. (80 évesen)[2][3][5][6][7][10]
Párizs
Állampolgársága francia
Gyermekei Louis, duc de Decazes
Foglalkozása
Tisztség
  • francia nemzetgyűlés tagja
  • Pair of France
  • member of the Chamber of Peers
  • nagykövet
  • Prefect of Police of Paris (1815. július 9. – 1815. szeptember 29.)
  • miniszterelnök (1819. november 19. – 1820. február 20.)
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Szentlélek-rend lovagja
  • Szent Mihály-rend lovagja
Sírhely Bonzac

Élie Decazes aláírása
Élie Decazes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Élie Decazes témájú médiaállományokat.

Élie Louis Decazes [ejtsd: dökáz] (Saint-Martin-de-Laye, 1780. szeptember 28.Párizs 1860. október 24.) herceg, francia államférfi, Franciaország miniszterelnöke.

Élete[szerkesztés]

Jogi tanulmányai elvégzése után ügyvéd, majd bíró lett a szajnai törvényszéknél, 1806-ban pedig Lajos holland király meghívására Hágában vállalt állást. Hollandia érdekeinek védelmezése miatt ő is elvesztette Napóleon kegyét és csak 1811-ben nevezték ki a francia legfőbb birodalmi törvényszék bírójává. Az első párizsi béke után a Bourbonokhoz csatlakozott és nem lett hűtlen hozzájuk a száz nap alatt sem. Jutalmát meg is kapta; XVIII. Lajos, második visszatérése után rendőrminiszterré, államtanácsossá nevezte ki és grófi címet adományozott neki.

Az idős Élie Decazes
Az idős Élie Decazes

Általában XVIII. Lajos Decazes-t szellemes társalgása és szeretetreméltósága miatt rendkívül megkedvelte és Decazes a király kegyét arra használta fel, hogy az ultrarojalisták túlzásait korlátok közé szorítsa. Feloszlatta a chambre introuvable-t, megszüntette a kivételes törvényeket és lejjebb szállította a választási cenzust. 1818-ban mint miniszterelnök új, mérsékelt szabadelvű minisztériumot alakított, melyben ő maga a belügyek vezetését vette át. A szenátus ellenállását a szabadelvű eszmékkel szemben 1819-ben 60 új pair kinevezésével megtörte, de Berry hercegnek 1820. február 13-án történt meggyilkoltatását az ultrarojalisták felhasználták megbuktatására. Vádat emeltek ellene, hogy forradalmi politikája által idézte elő a gyilkosságot, úgyhogy XVIII. Lajos kényszerítve érezte magát, hogy kedvelt miniszterét február 17-én elbocsássa.

A király egyébiránt herceggé és londoni nagykövetté nevezte ki Decazes-t, de ezen állásáról már 1821-ben visszahívták. A júliusi forradalom után elismerte Lajos Fülöpöt francia királynak és tagja maradt a pair-kamarának. Az 1848-as felkelés után azonban teljesen visszavonult a politikától és Decazeville kastélyban töltötte utolsó éveit.

Források[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Léonore database (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 107204, Elie Decazes
  6. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Store norske leksikon (norvég (bokmål) nyelven), 1978
  10. a b Les Préfets du 11 ventôse an VIII au 4 septembre 1870