Élektra-komplexus
A neofreudiánus pszichológiában az Élektra-komplexus Carl Jung szerint egy lány pszichoszexuális versenye az anyjával az apja birtoklásáért. A gyermek pszichoszexuális fejlődése során a komplexus a kislányok fallikus időszakára jellemző, a fiúk hasonló komplexusa pedig az Ödipusz-komplexus. Az Élektra-komplexus a harmadik, a fallikus szakaszban (3–6 éves korban) lép fel az öt pszichoszexuális fejlődési szakasz közül: (1.) orális (2.) anális, (3.) fallikus, (4.) latens, (5.) a nemi szervi, amelyekben a libidóélvezet forrása különböző erogén zónákban jelenik meg a gyermek testén.
A klasszikus pszichoanalitikus elméletekben a gyermek azonosulása az azonos nemű szülővel a sikeres feloldása az Élektra-komplexusnak és az Ödipusz-komplexusnak, ami kulcsfontosságú szerepet játszik majd abban, hogy a gyermek érett szexuális szerepet, identitást alakítson ki. Sigmund Freud ehelyett azt javasolta, hogy a lányok és a fiúk a komplexust másképp oldják fel — a lányok a péniszirigységen keresztül, a fiúk a kasztrációs szorongáson keresztül; Freud szerint a sikertelen feloldás vezethet neurózishoz és homoszexualitáshoz.[forrás?] Ezért azokat a nőket vagy a férfiakat, akik megragadtak az Élektra- vagy Ödipusz-szakaszban, a pszichoszexuális fejlődésükben lehet tekinteni "apa-fixált" vagy "anya-fixált"-nak, amikor is a szexuális partner hasonlít az anyára vagy az apára.
Történet[szerkesztés]
Mint pszichoanalitikus kifejezés az anya-lánya pszichoszexuális konfliktusra az Élektra-komplexus a görög mitológiai karakter, Élektra történetéből származik, aki matricidális bosszút állt Oresztésszel, az öccsével Klütaimnésztrán, az anyjukon és Aigiszthoszon, a mostohaapján az Agamemnón – az apja – ellen elkövetett gyilkosság miatt (lásd Szophoklész: Élektra).[1][2][3] Sigmund Freud kidolgozta a női vonatkozásait a nemifejlődés-elméletnek, ebben leírta egy kislány szexuális versengésének a pszichodinamikáját az anyjával az apja szexuális birtoklásáért – úgy hívta ezt a jelenséget, mint feminin Ödipusz-attitűd, valamint negatív Ödipusz-komplexus;[4] mégis munkatársa, Carl Jung volt, aki megalkotta az Élektra-komplexus kifejezést 1913-ban.[5][6][7] Freud elutasította Jung kifejezését mint pszichoanalitikusan pontatlant: „azt mondtuk, az Ödipusz-komplexus szigorúan csak a fiúgyermekre jellemző, és ezért igazunk van az Élektra-komplexus kifejezés elutasításakor, amely kifejezetten arra törekszik, hogy hangsúlyozza a hasonlóságot a két nem attitűdjében”.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Murphy, Bruce. Benét's Reader's Encyclopedia, 4th, New York: HarperCollins Publishers (1996)
- ↑ Bell, Robert E.. Women of Classical Mythology: A Biographical Dictionary. California: Oxford University Press, 177–178. o. (1991)
- ↑ Hornblower S, Spawforth A. The Oxford Companion to Classical Civilization, 254–255. o. (1998)
- ↑ Freud, Sigmund. On Sexuality. Penguin Books Ltd (1956)
- ↑ Jung, Carl (1913). The Theory of Psychoanalysis.
- ↑ Scott, Jill. Electra after Freud: Myth and Culture. Cornell University Press (2005)
- ↑ Jung, Carl. Psychoanalysis and Neurosis. Princeton University Press (1970).
- ↑ Freud, Sigmund. On Sexuality. London: Penguin Books (1991. április 8.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Electra complex című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.