Ugrás a tartalomhoz

Élektra-komplexus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Élektra Agamemnón sírjánál, Frederic Leighton, 1869 k.

A neofreudiánus pszichológiában az Élektra-komplexus Carl Jung szerint egy lány pszichoszexuális versenye az anyjával az apja birtoklásáért. A gyermek pszichoszexuális fejlődése során a komplexus a kislányok fallikus időszakára jellemző, a fiúk hasonló komplexusa pedig az Ödipusz-komplexus. Az Élektra-komplexus a harmadik, a fallikus szakaszban (3–6 éves korban) lép fel az öt pszichoszexuális fejlődési szakasz közül: (1.) orális  (2.) anális, (3.) fallikus, (4.) latens, (5.) a nemi szervi, amelyekben a libidóélvezet forrása különböző erogén zónákban jelenik meg a gyermek testén.

A klasszikus pszichoanalitikus elméletekben a gyermek azonosulása az azonos nemű szülővel a sikeres feloldása az Élektra-komplexusnak és az Ödipusz-komplexusnak, ami kulcsfontosságú szerepet játszik majd abban, hogy a gyermek érett szexuális szerepet, identitást alakítson ki. Sigmund Freud ehelyett azt javasolta, hogy a lányok és a fiúk a komplexust másképp oldják fel — a lányok a péniszirigységen keresztül, a fiúk a kasztrációs szorongáson keresztül; Freud szerint a sikertelen feloldás vezethet neurózishoz és homoszexualitáshoz.[forrás?] Ezért azokat a nőket vagy a férfiakat, akik megragadtak az Élektra- vagy Ödipusz-szakaszban, a pszichoszexuális fejlődésükben lehet tekinteni "apa-fixált" vagy "anya-fixált"-nak, amikor is a szexuális partner hasonlít az anyára vagy az apára.

Történet

[szerkesztés]
Élektra és Oresztész

Mint pszichoanalitikus kifejezés az anya-lánya pszichoszexuális konfliktusra az Élektra-komplexus a görög mitológiai karakter, Élektra történetéből származik, aki matricidális bosszút állt Oresztésszel, az öccsével Klütaimnésztrán, az anyjukon és Aigiszthoszon, a mostohaapján az Agamemnón – az apja – ellen elkövetett gyilkosság miatt (lásd Szophoklész: Élektra).[1][2][3] Sigmund Freud kidolgozta a női vonatkozásait a nemifejlődés-elméletnek, ebben leírta egy kislány szexuális versengésének a pszichodinamikáját az anyjával az apja szexuális birtoklásáért – úgy hívta ezt a jelenséget, mint feminin Ödipusz-attitűd, valamint negatív Ödipusz-komplexus;[4] mégis munkatársa, Carl Jung volt, aki megalkotta az Élektra-komplexus kifejezést 1913-ban.[5][6][7] Freud elutasította Jung kifejezését mint pszichoanalitikusan pontatlant: „azt mondtuk, az Ödipusz-komplexus szigorúan csak a fiúgyermekre jellemző, és ezért igazunk van az Élektra-komplexus kifejezés elutasításakor, amely kifejezetten arra törekszik, hogy hangsúlyozza a hasonlóságot a két nem attitűdjében”.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Murphy, Bruce. Benét's Reader's Encyclopedia, 4th, New York: HarperCollins Publishers (1996) 
  2. Bell, Robert E.. Women of Classical Mythology: A Biographical Dictionary. California: Oxford University Press, 177–178. o. (1991) 
  3. Hornblower S, Spawforth A. The Oxford Companion to Classical Civilization, 254–255. o. (1998) 
  4. Freud, Sigmund. On Sexuality. Penguin Books Ltd (1956) 
  5. Jung, Carl (1913). The Theory of Psychoanalysis.
  6. Scott, Jill. Electra after Freud: Myth and Culture. Cornell University Press (2005) 
  7. Jung, Carl. Psychoanalysis and Neurosis. Princeton University Press (1970) .
  8. Freud, Sigmund. On Sexuality. London: Penguin Books (1991. szeptember 23.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Electra complex című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.