Ékfoltos zengőlégy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Ékfoltos zengőlégy
Hím
Hím
Nőstény
Nőstény
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Tagozat: Homlokrés nélküli legyek (Aschiza)
Öregcsalád: Zengőlegyek (Syrphoidea)
Család: Zengőlégyfélék (Syrphidae)
Alcsalád: Syrphinae
Nemzetség: Syrphini
Nem: Episyrphus
Matsumura & Adachi, 1917
Faj: E. balteatus
Tudományos név
Episyrphus balteatus
(De Geer, 1776)
Szinonimák
  • E. balteata
  • E. cannabinus (Scopoli, 1763)
  • E. scitule (Harris, 1780)
  • E. scitulus (Harris, 1780)
  • Epistrophe balteata
  • Musca balteatus De Geer, 1776
  • Musca cannabinus Scopoli, 1763
  • Musca scitule Harris, 1780
  • Musca scitulus Harris, 1780
  • Syrphus balteatus
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ékfoltos zengőlégy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ékfoltos zengőlégy témájú médiaállományokat és Ékfoltos zengőlégy témájú kategóriát.

Az ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a zengőlégyfélék (Syrphidae) családjába tartozó faj.[1]

Az Episyrphus légynem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Az ékfoltos zengőlégy az úgynevezett palearktikus faunatartományhoz tartozik, vagyis az előfordulási területe magába foglalja Európát, Észak-Ázsiát és Észak-Afrikát.

Megjelenése[szerkesztés]

Ennek a légyfajnak a hossza, csak 9-12 milliméteres. A potroha felső részén narancssárga és fekete sávok váltják egymást. Egyéb megkülönböztető jelei a másodlagos fekete sávok a harmadik és negyedik háti lemezkéken, valamint a toron levő hosszanti irányban húzódó, halványszürke csíkok. A darázsszerű megjelenése a ragadozóinak, például a madarak elriasztását szolgálja.[2] Mint sok más zengőlégyféle esetében az ékfoltos zengőlégy hím szemei is a fej tetején összeérnek.[3][4][5][6]

Életmódja[szerkesztés]

Ez zengőlégy elterjedésének melegebb részein, egész évben látható. Számos élőhelyen képes megélni, köztük az ember tervezte parkokban és kertekben is, ahol az imágó megfigyelhető amint a virágok nektárjával vagy virágporával táplálkozik. Az ékfoltos zengőlegyek időnként vándorrajokba verődnek; ilyenkor, mivel hasonlítanak a darazsakra, pánikot keltenek az emberek körében. A lárva a talajon él és valódi levéltetűfélékkel (Aphididae) táplálkozik.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Marmalade hoverfly - Episyrphus balteatus'. Natural England. (Hozzáférés: 2009. december 17.)
  2. Bain, R. S., et al. (2007). The key mimetic features of hoverflies through avian eyes. Proceedings of the Royal Society of London B: Biological Sciences, 274(1621), 1949-54.
  3. Ball, S.G.. Provisional atlas of British hoverflies (Diptera, Syrphidae). Monks Wood, UK: Biological Record Centre, 167 pages. o (2000). ISBN 1-870393-54-6 
  4. Morris, Roger, K. A.. Hoverflies of Surrey. Surrey Wildlife Trust, 244. o (1999). ISBN 0-9526065-3-4 
  5. Stubbs, Alan E. and Falk, Steven J.. British Hoverflies: An Illustrated Identification Guide. British Entomological & Natural History Society, 253, xvpp. o (1983) 
  6. Van Veen, M.P.. Hoverflies of Northwest Europe, Identification Keys to the Syrphidae. Utrecht: KNNV Publishing, 254. o (2004). ISBN 90-5011-199-8 

Források[szerkesztés]

  • Verrall, G.H. (1901). British flies, vol. 8: Platypezidae, Pipunculidae and Syrphidae of Great Britain, reprint, 1969, Eric William Classey|E. W. Classey, Hampton.
  • Chiney, Michael (2007), Insects of Britain and Western Europe. Domino Guides, A&C Black, London

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Episyrphus balteatus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.