Édesvízi nyálkáshal

Édesvízi nyálkáshal
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Blennioidei Család: Nyálkáshalfélék (Blenniidae) Nem: Salaria Forsskål, 1775 Faj: S. fluviatilis
Tudományos név
Salaria fluviatilis (Asso, 1801)
Szinonimák
Blennius alpestris (Blanchard, 1866) Blennius cagnota (Valenciennes, 1836) Blennius fluviatilis (Asso, 1801) Blennius fluviatilis (Rafinesque, 1810) Blennius frater (Bloch & Schneider, 1801) Blennius inaequalis (Valenciennes, 1836) Blennius lupulus (Bonaparte, 1840) Blennius petteri (Heckel & Kner, 1858) Blennius sujefianus (Lacepède, 1800) Blennius varus misapplied name, 1814 Blennius vulgaris (Pollini, 1816) Ichthyocoris pollinii (Bonaparte, 1846) Ichthyocoris varus (Gervais, 1859) Salarias fluviatilis (Asso, 1801) Salarias varus (Risso, 1827)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Édesvízi nyálkáshal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Édesvízi nyálkáshal témájú kategóriát.

Az édesvízi nyálkáshal (Salaria fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a nyálkáshalfélék (Blenniidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az édesvízi nyálkáshal elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje. A következő országokban található meg: Albánia, Algéria, Bosznia-Hercegovina, Görögország, Horvátország, Izrael, Jordánia, Franciaország, Libanon, Marokkó, Montenegró, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szíria és Törökország.

Megjelenése

A hal testhossza 8 - 10 centiméter, legfeljebb 15 centiméter. Az édesvízi nyálkáshal bőre csupasz és nyálkás. Szeme felett rövid, elágazó bőrfonatok vannak. Alsó és felső állkapcsa erős fogsorral rendelkezik. Szemfogai nagyok és görbék. A nászruhás hím fején magas, húsos „taréj” van.

Életmódja

A hal a tavak, kanálisok és lassú folyású patakok lakója. Fenékhal, amely azonban rendkívüli mozgékonysággal fel-felúszik a felszínre. A fiatalok rendszerint csapatokba verődnek, az idősebbek magányosak. A kifejlett példányok helyhez kötöttek és védik területüket, amely lehet egy üreg vagy üres kagylóhéj. Tápláléka apró talajállatok és kishalak.

Szaporodása

Tavasztól - nyárig ívik, amikor a vízhőmérséklete elérte a 20 Celsius-fokot. Az ikrákat a lakóüreg mennyezetére rakja, ahol a hím őrzi és gondozza őket.

Források

• "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2011. július 8..
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8