Édes Albert

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Édes Albert
Született1805. március 27.
Csór
Elhunyt1887. július 29. (82 évesen)
Tarján
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaesperes,
költő
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1867. szeptember 30. – 1868. december 9.)
Sablon • Wikidata • Segítség

Édes Albert (Csór, 1805. március 27. – Tarján,[1] 1887. július 29.) költő, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese.

Élete[szerkesztés]

Édes Gergely református lelkész és Szászy Katalin fia volt. Tanult Pápán és Sárospatakon; 1823-ban Madarász Gedeon fiai mellett nevelősködött. 1825-ben beregszászi tanító és címzetes káplán volt; 1827–1829-ig Sárospatakon mint hittanhallgató a költészeti és logikai osztályban helyettes tanárnak alkalmazták. 1829-ben a miskolci lyceumban a logika és szónoklattan tanára lett, de a neveléstan, betűszámtan, mértan, a görög- és latin nyelvből is tartott előadásokat. 1835-ben Tiszakeszibe, 1843-ban Tiszatarjánba választották meg lelkésznek. Az alsó-borsodi református egyházmegye előbb tanácsbiróvá, 1858-ban pedig esperessé választotta. 1863-ban lelkészi s esperesi hivataláról lemondott és Derzsi birtokára vonult. Az 1865–1868 közötti időszakban a mezőcsáti kerület országgyűlési képviselője volt. Neje, Tornai Sz. Zsuzsa volt (meghalt 1869. november 14-én).[2]

Munkái[szerkesztés]

  1. Édes Albert egyházi beszédei. Pest, 1856–57. I. és II. kötet. Pápa, 1860. III. kötet. (Az összes bevételt a pataki, pesti s pápai ref. főiskoláknak adta.)
  2. A lelkipásztor, mint apostoli buzgóság, bátorság példánya. Gyászbeszéd Apostol Pál felett. Miskolcz, 1860. (A munka 120 frt jövedelmét a miskolci reform. leánynevelő-intézetnek adta.)
  3. Horácz levele a pisókhoz. Bpest, 1860. (Fábián Gábornak ajánlva, ahhoz előszóval.)
  4. Édes Albert rövid életrajza. S.-Patak, 1882.

Kéziratban: Lucanus Pharsaliája, Horácz és Juvenal satirái, szertartási beszédek, ifjúkori zsengék, humoros költemények, enyelgő levelek kötött alakban barátaihoz, különösen Fábiánhoz. Vallásos szó a tisztujító néphöz. Tiszakeszi, 1839.

Álneve: Mézkolcsi a Társalkodóban (1835.); jegye: xx. (Uo.)

A tanulókorában írt rímes verseit Zsenge címmel elküldte Kazinczy Ferencnek, ki azokat irgalmatlanul keresztülhuzgálta s ezt írta alá: Sokat kell addig tanulnunk s gyakorlatilag erősödnünk, míg az átkozott kadenciák helyét a helyes írás pótolja. Egy pár mértékes versére pedig így nyilatkozott: Excellent! ön Édesem szerencsésebb lesz a mértékes mint rímes verselésben. E két versét be is küldötte a F. M. Minervába (1826.), hova 1827–29-ben is írt verseket. Ezután pár év múlva, mint a sárospataki főiskolából kiküldött suplikáns, meglátogatta Pápán volt tanárát Márton Istvánt, ki elriasztotta a költői pályától, mert különben, úgymond, örökös szegény lesz mint apja; azért tíz évig nem is verselt. 1835-től kezdve cikkeket írt a Jelenkor melléklapjába a Társalkodóba, Századunkba, Pesti Naplóba, Uj időkbe, Esti Lapokba, Falusi Gazdába (1857–59.) s a Vasárnapi Ujsága (1865. 1870. 1880.), a Honba (1868. 17. sz. Kossuth és Böszörményi); a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak állandó munkatársa volt. A költészettel se hagyott fel, csakhogy verseit kéziratban hagyta hátra.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 32. sz. augusztus 7.
  2. ↑ Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 49. sz. december 5. (678. old)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Édes_Albert&oldid=24787346”