Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalat
| Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalat | |
| Típus | vállalat |
| Alapítva | 1952. július 1. |
| Megszűnt | 2000. április 6. |
| Székhely | Budapest |
| Iparág | építésügy |
| Forma | állami tulajdonú vállalat |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalat (rövid nevén: ÉVITERV) 1952-1991 között működő magyar tervezővállalat volt.[1] Székhelye Budapesten a VIII. Vas utca 2/d és XIII. Teve utca 8-10. szám alatt volt.[2]
Feladata, tevékenysége[szerkesztés]
Feladata kezdetben a falu és a mezőgazdaság villamosításának tervezése és kivitelezése volt. Ezt 1949-től még a MEZŐVILL nevű vállalat keretében végezték, majd 1952-ben - az ÉVITERV létrehozásakor - a villanyszerelés építőipari jellegű szerelőipari tevékenységét és a faluvillamossági programot egy vállalatba csoportosították.[1] Erős- és gyengeáramú hálózatok, világítástechnikai (út- és közvilágítás, sportpálya, díszvilágítás), valamint az épületgépészet körében központi fűtőberendezések, légtechnikai berendezések (szellőzés, légelszívás, klímaszerkezetek) tervezését is végezte. Tervezett továbbá személy-, teher- és ételfelvonókat, színpadtechnikai konstrukciókat is. Tevékenységi körébe tartozott végül számítóközpontok tervezésével kapcsolatos tanácsadói és mérésügyi szolgáltatás nyújtása is.[3]
Története[szerkesztés]
Az önálló vállalatot 1952. július 1-jén hozta létre az Építésügyi Minisztérium akkor még ÉM Épületvillanyszerelési Tervező Iroda (ÉVITERV) néven. Korábban - 1949-től - a MEZŐVILL, majd a Helyi Villamosítási Tervező és Készletező Vállalatban tervezőirodaként működött. 1954-től ÉM Szerelőipari Tervező Vállalat lett a neve, miután egy épületgépészeti osztállyal bővült - a rövidítése azonban megmaradt ÉVITERV-nek. Ezt a nevet egészen az 1980-as évek elejéig megőrizte, amikor - részben azért, hogy az akkor már közismert ÉVITERV rövidítéshez igazítsák a vállalat hosszú nevét - Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalatra változott.[1]
A faluvillamosítási program - legalábbis a tervezés szintjén - lényegében 1959-re befejeződött, noha az utolsó falunak az országos hálózatra kapcsolására 1963-ig kellett várni.[4] A mezőgazdasági villamosítási program 1969-re fejeződött be.
A vállalat legnagyobb szakága a villamos volt: nem csak hálózatokat, de kapcsoló- és transzformátorállomásokat, közvilágítási feladatokat, eredményjelzők és más elektronikus tájékoztatók tervezése, kivitelezése is a feladatuk volt. Az épületgépész, felvonó és építész szakág voltak a szervezet további egységei.
A vállalat mérnökei számos szabványosítási feladatot láttak el, a köz- és díszvilágítás esetében számítási eljárásokkal, a világítás fizikájával is foglalkoztak, ahogy villamos berendezések mérése, korszerűsítésük előkészítése, tervezése is a vállalat tevékenységi körébe tartozott. Exportfeladatokat is elláttak: 1961-től az NDK-ban kórház és bányagép villamosítás tervezést, az 1970-es évektől svájci és osztrák villamossági gyártó- és szerelővállalatoknál helyszíni munkát végeztek, de egy francia vállalt alvállalkozójaként egy egyiptomi erőmű világításának tervezését is elkészítették.[1] Sajátos feladatot jelentett az ipari szellőző- és klímaberendezések tervezése, kiépítése. Az ÉVITERV feladata volt a Magyar Televízió, a dunaújvárosi kórház, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium, majd később a nagy számítógépközpontok klíma és szellőzési megoldásainak tervezése.[5]
1991-ben az állami vállalat Teve utcai székházát (az ORFK-BRFK Székháza („Rendőrpalota”) mögötti telek) az Állami Vagyonügynökség ÁVÜ eladta, a vételár egy részét azonban a vállalat visszakapta. 1991-ben a vállalatnál dolgozó 111 munkatárs közti belső feszültségek nyilvánvalóvá tették, hogy a cégnek ebben a formában nincs jövője, ezért év végéig a dolgozók zömének felmondtak, akik végkielégítéssel távozhattak.[1] A vállalat maradékát - mindössze 16 dolgozóval - 1993-ban kft.-vé alakították, amely azonban 1996-ban fizetésképtelenné vált. Az 1996-2000 között lezajlott felszámolási eljárás során a kft-t megszüntették és a cégjegyzékből 2000. július 26-án törölték.[6]
Neves tervezői[szerkesztés]
- Komlós Imre (első igazgató 1952-ben), Horváth Sándor (utolsó igazgató 1992-1996), Bánóczy György (Bláthy-díj 1967)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e Schéry Gábor (szerk.): A magyar tervezőirodák története. Budapest: Építésügyi Tájékoztatási Központ. 2001. 95–102. o.
- ↑ fényképek lásd https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-cVRJOUtPT0hRQlhpcVQxTG9iaU0yZz09
- ↑ XXIX-D-8 Épületgépészeti és Villamossági Tervező Vállalat (ÉVITERV), 1949-2000 (Fond). Budapest Főváros Levéltára (Hozzáférés: 2018. november 24.) arch
- ↑ 50 éve fejeződött be Magyarországon a falvak villamosítása. MTVA (2013. augusztus 20.) (Hozzáférés: 2018. november 24.) arch
- ↑ Rébay Lajos: Tanulságos életpályák – Czeizel Tamás. Magyar Épületgépészet (2015. június) (Hozzáférés: 2018. november 24.)
- ↑ https://www.ceginfo.hu/ceg-adatlap/epuletgepeszeti-es-villamossagi-mernokiroda-kft-felszamolas-alatt-0109265707.html