Árnyék Innsmouth fölött

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Árnyék Innsmouth fölött
Szerző Howard Phillips Lovecraft
Eredeti cím The Shadow Over Innsmouth
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Műfaj horror
Kiadás
Kiadó Visionary Publishing Company
Kiadás dátuma 1936. április
Fordító Kornya Zsolt
Oldalak száma 158

Az Árnyék Innsmouth fölött Howard Phillips Lovecraft 1931. november-decemberben írt horrornovellája. 1936 áprilisában adták ki; ez volt az egyetlen Lovecraft-mű, mely külön kiadványban jelent meg és nem magazinban.[1]

A könyv leír egy furcsa hibrid fajt, félig ember és félig ismeretlen lény, mely hasonlít béka és hal-keverékre, és mely Innsmouth városban él. A városlakók Cthulhut imádják. Továbbá beépíti a Cthulhu mítoszba Hydra-anyát és a Dagon-apát, mely egy filiszteus istenség volt.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mese öt fejezetre van osztva. Az első fejezetben az elbeszélő kijelenti, hogy az állam titkos kutatásokat végzik a lerobbant Innsmouth városban, Massachusettsben, és hogy erre az ok maga a mese amit el fog mondani. Newburyportba érkezve olcsó járatot keresett Arkhamba. Megtudta, hogy két járat van, az olcsóbb pedig a következő nap menne, Innsmouthon keresztül. A helybelieknek rossz véleményük van Innsmouthról, és babonásan félnek elmenni oda.

A második fejezetben az elbeszélő részletesen leírja a roskadozó várost, mely elhagyatottan néz ki. Itt-ott lát egy pár embert akik furcsán néznek ki, különlegesen járnak, és rajtuk látszanak az innsmouthi jegyek (insmouth look). A városban csak egy személy néz ki rendesen, aki bevallja, hogy Arkhamból jön ide üzletet tartani. Az elbeszélő megtud egy pár információt az elárusítótól; az ember tanácsolja, hogy beszéljen Zadok Allennel, aki szívesen beszélget ha kap egy kis alkoholt.

A harmadik fejezed Zadok Allen elbeszélésével van kitöltve. Zadok, aki nagyon öreg, végig élte életét a városban és sok mindenre emlékszik. Amikor Innsmouth gazdaságilag nehéz helyzetbe került, az egyik halászkapitány, Obed Marsh, a Mélységlakóknak nevezett vízi lényekhez fordult segítségér. A mélységlakók emberi áldozatok cseréjébe sok halat és kincseket hoztak. Továbbá párosodni tudtak a városlakókkal, és ivadékai halhatatlanok lettek. Az elbeszélő idegeskedik az elmondottak után, de képzelődésnek tulajdonítja az egészet.

A negyedik fejezetben az elbeszélő nem utazhatott tovább Arkhamba, mert a busz motorja elromlott, ezért muszáj volt az éjjelt Innsmouthban töltenie. Arra kell fel, hogy valaki próbálja kinyitni szobája ajtaját. Az ablakon keresztül kiszökik az utcára, és imitálni próbálja menésben a helybelieket. Nemsokára eljut vasút sínekhez, ahol hallja hogy valakik mászkálnak előtte. Elbújik előlük és elhatározza, hogy csukva tartja szemeit. Végül mégis kinyitja, és meglátja a béka-hal embereket, mire elájul.

Az ötödik fejezetben az elbeszélő fölébred, nem történt vele semmi baj. Gyorsan elsétál a közeli Rowley városba. Ahogy múlanak az évek, kutatásokat végez családfájában. Végül rájön, hogy ő maga Obed Marsh leszármazottja, valamint hogy ő is lassan kezd átváltozni egy olyan lényé. A mese végén az elbeszélő kijelenti, hogy nem gondol arra, hogy megölje magát, mert tudja, hogy boldogan fog élni Y'ha-nthlei városában, mélyen a tenger fenekén.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. August Derleth, "H. P. Lovecraft—Outsider", 18. oldal, Crypt of Cthulhu #93.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]