Állásszög

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az állásszög értelmezése. A fekete vonalak jelzik a közeg áramlásának irányát a szárnyprofil körül.

Az állásszög a repülőgép hordfelületén a belépőélt és a kilépőélt összekötő egyenes (húr) és a haladási irány (megfújási irány) által bezárt szög. Ha az állásszög olyan nagyra nő, hogy az áramló levegő nem tudja örvénymentesen körüláramlani, akkor bekövetkezik az átesés. Állásszöge a vízszintes vezérsíknak, a légcsavartollaknak és a gázturbina kompresszorlapátjainak is van. Légcsavarnál az állásszög a forgó és az előre haladó mozgás eredőjének a légcsavar húrjával bezárt szöge.

A szárny szokásos állásszöge 0-3° között van. A vezérsíkok állásszöge (ha külön magassági kormány is van) hasonló. Ha külön magassági kormány nincsen, hanem a vízszintes vezérsík magassági kormány feladatát is ellátja akkor az állásszög -15 – +35 fok között van, de lehet nagyobb is.

Állítható légcsavarnál a szokásos állásszög a tollak végén a levegőhöz képest 5-15° között van, a repülőgép kereszttengelyével típustól függően 5-20 fokot zár be. Ugyanez teljes sebességnél a tollak végén a legnagyobb sebesség környékén 20-65° között lehet. Légcsavarnál a kereszttengellyel bezárt szög a tengelytől távolodva csökken, mert az adott pont kerületi sebessége kifelé növekszik, az előrehaladás viszont egyforma. Ezzel az elcsavarással lehet biztosítani, hogy a légcsavar tollainak állásszöge minden pontban közel azonos legyen. (Az első érték kis sebességű repülőgépnél alkalmazott szög, a 65° a második világháborús P–51 Mustang légcsavartoll-végeinek a legnagyobb beállítási szöge.

A szárnyashajók hordfelületének és a hajócsavarnak is van állásszöge, a föntebb leírtak értelemszerű alkalmazásával.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]