Álarcos bíbic

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Álarcos bíbic
Maskedlapwing.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Lilefélék (Charadriidae)
Alcsalád: Bíbicformák (Vanellinae)
Nem: Vanellus
Faj: V. miles
Tudományos név
Vanellus miles
(Boddaert, 1783)
Szinonimák
  • Hoplopterus miles
  • Lobibyx miles
  • Lobivanellus miles
  • Tringa miles
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Álarcos bíbic témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos bíbic témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos bíbic témájú kategóriát.

Australia Cairns 03.jpg

Az álarcos bíbic (Vanellus miles) a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália, Indonézia, Új-Kaledónia, Új-Zéland és Pápua Új-Guinea területén honos, mocsarak körűl. Gyakran látható lakott területeken is, de nagyon óvatos madár, ezért ha teheti kerüli a településeket.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vanellus miles miles - teljesen fehér nyakú, nagy, sárga „szakálla” van
  • Vanellus miles novaehollandiae - fekete-csíkos nyakú, kisebb a „szakálla”

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 33–38 centiméter. Szárnyai barna színűek, feje teteje, tarkója és válla fekete színű. Torka és hasa fehér. Arcán egy sárga bőrfüggelék található.

Kievit.jpg

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete nagy részét a talajon tölti férgek keresésével. A madaraknak rengeteg féle hívó hangjuk van a veszély-jelző hangtól kezdve a védekező hangon át, egészen az udvarlási hangig. Mivel a madár szárazföldi életmódra specializálódott, ezért állandó készenlétben kell maradnia.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az álarcos bíbicek félénk és ártalmatlan madarak nyáron és ősszel, de híresek merész fészeképítő szokásaikról: képesek bármilyen összefüggő sík területen megépíteni fészküket, akár parkokban, kertekben, iskolák udvarán vagy bevásárlóközpontok parkolójában. A nászidőszak téli napforduló után van. Ilyenkor költő pár minden idegentől védi a fészkét hangosan fütyülve, gyorsan és alacsonyan csapkodva a szárnyaival, és ha szükséges a lábával támad a betolakodóra. Ilyenkor a szárnya kézcsuklójánál levő feltűnő sárga kitüremkedésével támad az állatokra. Az ilyen incidenseknek leggyakrabban más madarak esnek áldozatul, de kutyákat és macskákat sem kímélnek. Ahogy nőnek a kicsik és elérik a kifejlett méretük 60%-át (kb. 2–3 hónap alatt) az ilyen agresszív megnyilvánulások egyre ritkábbak lesznek. Emberek ritkán esnek áldozatul, mivel sokkal óvatosabban viselkedünk ezekkel a madarakkal. Gyakran megsérül a szárnyuk az ilyen összecsapások során, de túlélik és röpképesek lesznek ahogy a szárnyuk meggyógyul. Sok álarcos bíbic sosem szaporodik az emberi és más környezeti veszélyek (autók, stb.) miatt. Szinte mindig párban láthatóak, hím és nőstény, de néha csoportosan is megfigyelhetjük, főleg táplálkozás közben a tengerpart mentén. A fiókák 6 hónap alatt érik el a kifejlett méretüket és általában még 1–2 évig a szüleikkel maradnak.

Fészke, tojásokkal
és a fiókája

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]