Ágy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikiszótár
Nézd meg az ágy címszót a Wikiszótárban!

Az ágy (fekvőhely, nyoszolya) bútordarab, amelyet általában kellemes tevékenységekre – alvásra, pihenésre, szexuális együttlétre, olvasásra, tévézésre, néha étkezésre is – használunk, bár a betegágyhoz és a halálos ágyhoz már nem kapcsolhatók kellemes élmények.

A lakberendezés mellett más területeken is használatos az ágy szó. Például, puskaágy (puskaagy, tus), kavicságy, körömágy stb.

Az első fennmaradt ágy I. Hotepheresz ókori egyiptomi királyné sírjából (i. e. 2700 körül). A bútor elülső végén egy fejtámasz látható.

Története[szerkesztés]

Ágyábrázolás egy ókori görög vázán (i. e. 520)

Az ágyak elődje kétségtelenül a fészek, kuckó, vagy kotorék, amelyet az állatok is kialakítanak maguknak.

Az ősember „ágya” nagyon egyszerű volt: ágakat, falevelet, szalmát helyezett halomba, és ezeken aludt. A vadászat megjelenésével a fentiekre, főleg a hidegebb éghajlatú területeken állati bőrök, szőrmék kerültek.

A nedvesség, a rágcsálók, hüllők, bogarak elleni védekezésül a fekvőhelyet megemelték, barlangokban kis padkát alakítottak ki, kunyhókban földrakást készítettek, az ágy alá fahasábokat helyeztek el.

A civilizáció megjelenésével aztán kialakult az ágy ma ismert formája.

A görögök által használt kliné már bonyolult bútordarab: fából, márványból, bronzból, nemesfémből készült, festett, berakásos vagy domborműves díszítésű példányai is fennmaradtak.

A rómaiak ágytípusai:

  • lectus cubicularis, kamraágy, rendes alváshoz;
  • lectus discubitorius, étkezési célokra használt heverő, amelyen egyszerre akár három ember is oldalt fekve étkezhetett, a középső hely volt a rangban legelőkelőbb személyé;
  • lectus lucubratorius, tanuláshoz;
  • lectus funebris, vagy emortualis: a halotti ágy, amelyen az elhunytat a halottégető máglyára vitték. (A kereszténység megjelenésével ez eltűnt, helyét átvette a szarkofág, majd a koporsó.)
Középkori várúr hálószobája ággyal

A reneszánsz az ágyak terén is mélyreható változásokat hozott: Európa-szerte elterjedtek a pazarul kidolgozott, díszítésekkel ellátott mennyezetes ágyak, amelyeket oldalról függönyözés (baldachin) zárt le, védve az alvókat a huzattól. A gótika, barokk, rokokó művészeti irányzatok stílusjegyei az ágyakon is követhetők. Az ágyak technológiailag is fejlődtek: megjelent a furnérozás, lakkozás, nádazás, stukkózás, aranyozás, a lábak esztergályozása és az intarzia berakás.

Lassan megjelentek a féltetős ágyak, sőt, oszlop nélküli baldachinok is, melyeknél az ágy mennyezete nem oszlopokon nyugodott, hanem a szoba mennyezetéhez rögzítették, és onnan csüngött alá. Ezeket a pompás ágyakat természetesen csak az arisztokrácia tagjai tudták megfizetni, a köznép jóval egyszerűbb nyoszolyákon hajtotta álomra a fejét.

XIV. Lajos francia király mennyezetes ágya Versaillesban

A rokokó korában megjelentek a csevegésekre, pletykálkodásra, de akár intimebb együttlétekre is alkalmas kanapék. Egyik változatuknak, a rekamiénak névadója Récamier asszony, a 18. és 19. századok fordulóján élt gyönyörű bankárfeleség volt, akinek híres párizsi szalonjában művészek, politikusok és más közéleti személyiségek fordultak meg, és rekamién ülve beszélgettek divatos témákról.

Természetesen nem ő volt az egyetlen szépasszony sem Franciaországban, sem Európa többi országában: Madame Dubarry, Madame Pompadour szalonjai szintén híresek voltak, és bútorzatuk is megfelelt a kor elvárásainak. Ezek az elvárások nem maradtak változatlanok: a túldíszített ágyak helyét csakhamar átvették a klasszicista stílusú fekhelyek. Nincs azonban szó a kényelem iránti igény csökkenéséről, a textilipar fejlődése újabb lehetőségeket is teremtett, de megmaradtak a régóta alkalmazott anyagok is: a hímzett brokátok, selyemszatének stb.

Az ágybetétek anyaga toll volt, állati szőrök, vagy tengerifű. A betétek forgathatók, szellőzés céljából az ablakba, erkélyre kitehetők voltak. Megjelentek a hengeres alakú díszpárnák, amelyek az empire stílusú fekhelyek elmaradhatatlan kellékei voltak.

A klasszicizmust a bidermeier váltotta, amelynél a fő szempont nem a díszítettség, hanem a használhatóság és kényelem volt. Végül a viszonylagos európai egységesség – amely igazából sohasem létezett, hisz az igények és stílusok országonként is eltértek – megszűnt, a kevert irányzat neve eklektika lett.

Összecsukható ágy

Igazi nagy változások a 20. század közepétől következtek be, amikor megjelentek a különböző műanyagok, és a bútorokat már nem egy-egy mesterember, és a köréjük szerveződő kézműves műhely állította elő, hanem rengeteg alkalmazottat foglalkoztató bútorgyárak, amelyek képesek voltak a tömegigények kielégítésére. A különleges bútorok tervezésére tervezőirodák szakosodtak, amelyek az ágyakat és más bútorokat a belsőépítészeti tervezés részeként álmodták meg.

Magyar ágyak[szerkesztés]

A honfoglalás után a magyarok ágyai, kis késéssel, mindig követték az európai divatot. Néprajzi múzeumokban megfigyelhetők a nemzeti sajátosságokat is tükröző magyar parasztágyak. Erdély egyes részein (például Kalotaszegen) a népies motívumokkal díszített párnákat, takarókat magába foglaló vetett ágy még ma is része a tisztaszobának.[1]

Részei[szerkesztés]

A legtöbb ágy a következő részekből áll:

Ezenkívül – típustól függően – az ágyat különböző kiegészítőkkel lehet felszerelni: ágymelegítő, egészségügyi érzékelők stb.

Típusai[szerkesztés]

Modern sezlon
Galériás ágy

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. 42–45. o. ISBN 9630512866  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]