Ugrás a tartalomhoz

Ágota (Száműzött Eduárd felesége)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ágota
Született11. század
Elhunyt11. század
Newcastle upon Tyne
Állampolgárságaangol
Nemzetiségeproblémás
HázastársaSzáműzött Eduárd (1035–)[1][2]
Gyermekei
Szüleiproblémás
Foglalkozása
Tisztségehercegné

Bölcs Jaroszláv lányai. XI. századi freskó a kijevi Szent Szófia-székesegyházban.

Ágota az angol trón várományosa, Száműzött Eduárd felesége volt. Ágota három gyereket szült, Skóciai Szent Margitot, Krisztinát és II. Edgár angol királyt. Származása, születési és halálozási időpontja bizonytalan, és számos találgatás tárgya.[3] Bár akadnak ellenérvek, a kijevi teória a 20. században a legszélesebb körben elfogadott magyarázattá vált Ágota származására.

Élete

[szerkesztés]

Agátha korai életéről semmi biztosat nem tudunk, és az ezzel kapcsolatos feltételezések elválaszthatatlanok az apjának kilétét övező vitás kérdéstől, amely a középkor egyik megoldatlan rejtélye. Mivel gyermekei születését körülbelül 1045-re teszik, Agátha születése valószínűleg 1030 előtt történt. 1057-ben érkezett Angliába férjével és gyermekeivel, de röviddel megérkezése után megözvegyült. A normann hódítás után, 1067-ben gyermekeivel együtt Skót Királyságba menekült, ahol jövőbeli veje, III. Malcolm nyújtott neki menedéket. Egy 1070-ből származó feljegyzése az utolsó ismert említés róla.[4]

Szülők és ősök

[szerkesztés]

A középkori források számos utalást őriznek Agatha származásáról, de ezek gyakran pontatlanok, egymásnak ellentmondanak, sőt néha nyilvánvalóan tévesek. A legkorábbi krónikák, köztük az Angolszász krónika és John of Worcester műve, azt hangsúlyozzák, hogy „Henrik császár rokona” volt, egyesek szerint a testvérének lánya, ám nem világos, hogy II. Henrikre vagy III. Henrikre gondoltak.

Más források a magyar királyi házhoz kötik. Geoffrey Gaimar úgy tudta, hogy a magyar király és királyné lánya volt, Malmesburyi Vilmos szerint nővére egy magyar királynénak, míg Rieveaulx-i Szent Aelred és Albericus Trium Fontium úgy írják, hogy Szent Margit „angol és magyar királyi vérből” származott. Orderic Vitalis még konkrétabban, de tévesen, Salamon magyar király lányának nevezi.

Egy további hagyomány Kijevhez kapcsolja Agathát. Roger of Howden és a Leges Edwardi Confessoris azt jegyzik fel, hogy Edward száműzetése idején, amikor a kijevi fejedelem vendége volt, nemes származású feleséget vett, akit a Leges a rusz fejedelmi ház tagjaként ír le. A fennmaradt források tehát három fő irányban kínálnak magyarázatot: a német–római császári, a magyar királyi és a kijevi rusz eredet lehetőségét vetik fel, de egyiket sem támasztják alá teljes bizonyossággal.[5][6]

A szócikkben található családfák a Wikidata adataira épülnek. A Wikidatába elvileg csak forrással ellátott adat kerülhet be. A szócikkből pontosan kiderül, hogy egyértelmű, mindenki által elfogadott adatok a születés és halál időpontjára, illetve a szülők kilétére nincs. Jelenleg (2025) Ágotának a Wikidatában négy anyja és négy apja van – emiatt a Wikidata alapú családfák Ágota szülei esetében furán néznek ki. Amíg nincs egyértelmű, a szülők kilétét alátámasztó, a többi teóriát cáfoló bizonyíték, addig a származása rendezetlen marad.

Névtan vizsgálat

[szerkesztés]

Névtan vizsgálatot is végeztek a kérdés tisztázására. Maga az Ágota név ekkoriban ritkán fordult elő Nyugat-Európában. Gyermekeinek és unokáinak nevei részben az angolszász névkincs köréből származnak, ami férje, a Wessex-házból való Edward családi hátterével magyarázható, részben viszont Nyugat-Európában szokatlanok. Felmerült a lehetőség, hogy ez utóbbiak Ágota kelet-európai eredetére utalnak. Különösen az ő saját neve, lányai, Krisztina és Margit, valamint unokái, Sándor, Dávid és Mária neveit értelmezték származásának lehetséges nyomaként. Döntő eredményt, értelemszerűen, a vizsgálat nem hozott.

Magyar származás

[szerkesztés]

Ha Ágota I. István magyar király lánya, akkor nehezen érthető, hogy az angol uralkodók nem formáltak jogot a magyar koronára. A francia korona iránti igényüket címerükben is jelezve III. Eduárdtól (1340) III. Györgyig (1801) fenntartották. Miért alakult ki trónválság István halálakor, és miért nem játszott szerepet Ágota családja a magyarországi küzdelmekben? A magyar források sem említik, hogy Istvánnak életben maradt volna gyermeke.[7][8][9][10][11][12][13][14][15][16][17][18]

A magyar legendárium szerint amikor a dánok betörtek Angliába, Száműzött Eduárd hercegnek és fivérének menekülnie kellett hazájukból, ahol letaszították őket trónjukról. A magyar uralkodótól, I. István királytól kértek menedéket, aki be is fogadta őket, s a Mecsekben még egy birtokot is nekik adott. Évekig éltek itt, aztán István hozzáadta Eduárdhoz Ágotát, aki 1047-ben, Mecseknádasdon egy kislányt szült neki, akit Margitnak kereszteltek. Amikor a politikai helyzet Angliában rendeződni látszott, Eduárd és családja hazautazott, s évek múltán feleségül adta Margitot III. Malcolm skót királyhoz, akitől nyolc gyermeke született, köztük Edit, aki Matild néven I. Henrik angol király első hitvese lett 1100-ban.

Kijevi származás

[szerkesztés]

A kijevi származás elmélete szerint Ágota I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya volt. Erre utal William of Malmesbury beszámolója, miszerint Ágota nővére magyar királyné volt: I. András magyar király felesége, Anasztázia valóban Jaroszláv lánya volt. Edward száműzetése idején Kijevben élt, majd sógorával együtt Magyarországra követte Andrást, így a házasság időben és politikailag is hihető.

Ezt a megoldást képviselte többek között William Ferrand Felch, René Jetté és Eduard Hlawitschka, akik szerint Agatha kijevi fejedelmi családból származott. Ezt támasztja alá az Angolszász Krónika és a Leges Edwardi Confessoris is, melyek arról írnak, hogy Edward a ruszok földjén nemesi származású nőt vett feleségül.

A névtani érvek is a kijevi eredetet erősítik. Maga az Ágota név bizánci környezetben volt gyakori, és előfordult a Rurik-dinasztiában is. Gyermekeinek és unokáinak nevei – Margit, Cristina, Dávid, Sándor és Mária – szintén kapcsolódnak a kijevi és magyar királyi család névkincséhez. Bár akadnak ellenérvek, a kijevi teória a 20. században a legszélesebb körben elfogadott magyarázattá vált Ágota származására.[19][20][21][22][23][24][25][26][27][28]

Német származás

[szerkesztés]

Több forrás állítja, hogy Ágota II. vagy III. Henrik császár lánya vagy testvére volt. A német krónikák azonban ezt nem támasztják alá. A II. Henrikhez kötődő megoldások Ágotát férjénél jóval idősebbé tennék. A „Henrik császár rokona” kitétel inkább valamelyikük unokahúgára utalhat. A 18. századi kutatók közül Georgio Pray[29], Peter Frederik Suhm[30] és Katona István[31] azt javasolták, hogy Ágota II. Henrik testvérének, az utód nélkül elhunyt brünni püspöknek, Bruno von Augsburgnak a lánya volt. Daniel Cornides[32] megpróbálta összeegyeztetni a német és a magyar hagyományt: szerinte Ágota II. Henrik nővérének, Gizella bajor hercegnőnek, I. István magyar király feleségének a lánya lehetett. Ez az elmélet a 20. század közepéig népszerű maradt. Herzog József 1939-es tanulmánya és Vajay Szabolcs későbbi munkái új elméletet hoztak: Agatha III. Henrik féltestvérének, Liudolf fríz őrgrófnak a lánya lehetett, anyai ágon Gizella sváb hercegnőtől. Ez a felvetés évtizedekig széles körben elfogadott volt.[9][18][33][34][35]

Bolgár származás

[szerkesztés]

Ian Mladjov egy bolgár eredetelméletet javasolt. Ágotát a bolgár uralkodóházhoz köti, az érintetteket megtalálja a lenti családfán, a korábbi elméleteket elveti. Első elképzelése szerint Ágota apja Gavril Radomir bolgár cár volt, anyja pedig egy magyar hercegnő, feltehetően Géza fejedelem nem ismert nevű lánya. Ebben az esetben Ágota a nagyanyjáról, a szintén Ágotáról(wd), Sámuel bolgár cár feleségéről kapta volna a nevét. Későbbi változatában Mladjov azt feltételezte, hogy Ágota Aba Sámuel magyar király lánya, akit ő maga Radomir és magyar felesége fiának tartott. Mindkét változat tehát a bolgár uralkodóházhoz köti Ágotát, de a kronológia és a források nem támasztják alá meggyőzően ezt az elméletet. Ezért a megoldás a forrásokhoz nem illeszkedik, és a kutatásban zsákutcának tekinthető.[36][37][38]

További teóriák

[szerkesztés]

John Carmi Parsons 2002-ben a kijevi eredetelmélet cáfolatára és az alternatív lehetőségek bővítésére új megoldást javasolt. Szerinte az Angolszász Krónika a legkorábbi és legmegbízhatóbb forrás, amely császári rokonságról tudósít, míg az orosz és magyar kapcsolatot említő források későbbiek és kevésbé hitelesek. Parsons felvetette, hogy Agatha származása magyarázható lehetett egy német gróf, Cristinus családján keresztül, akinek házassága a kijevi fejedelmi házzal is kapcsolatot teremthetett, sőt azt is lehetségesnek tartotta, hogy Edward kétszer nősült, ami a források ellentmondásait magyarázná.[39]

Újabban lengyel eredetelmélet is megjelent. John P. Ravilious szerint Ágota II. Mieszko lengyel fejedelem és német felesége lánya volt, így egyszerre lehetett rokona a német-római császároknak és sógornője I. Béla magyar királynak. Ezt az elképzelést MichaelAnne Guido közreműködésével tovább fejtették, hangsúlyozva, hogy Ágota neve és feltételezett nővéréé, Gertrúdé, a nivelles-i szentek kultuszához köthető. A lengyel elmélet szerint Ágota II. Mieszko lánya volt, így testvére Richeza lengyel hercegnőnek, aki I. Béla magyar király felesége volt. Amikor I. András 1057-ben fiát, Salamont nevezte ki örököséül, ezzel kiszorította a trónöröklésből saját öccsét, a később mégis királlyá lett I. Bélát. Ha Agatha valóban Béla sógornője volt, ez a döntés természetes módon sodorhatta őt és férjét, Edwardot Béla oldalára, majd később, Béla felkelése idején, együtt menekülhettek el Magyarországról.[40][41]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kindred Britain
  2. p10219.htm#i102188, 2020. augusztus 7.
  3. Lauder-Frost, Gregory M. S. (2002. szeptember 1.). „Agatha – The Ancestry Dispute”. The Scottish Genealogist, Edinburgh xlix (3), 71–72. o. 
  4. (2004. július 1.) „Foundations”. Foundations: Journal of the Foundation for Medieval Genealogy 1 (4), 302–303. o. ISSN 1479-5078. 
  5. Jetté, René (1996. október 1.). „Is the Mystery of the Origins of Agatha, Wife of Edward the Exile, Finally Solved?”. New England Historical and Genealogical Register 150, 417–432. o. 
  6. Ronay, Gabriel. The Lost King of England: the East European Adventures of Edward the Exile. Woodbridge, Suffolk; Wolfeboro, N.H., USA: Boydell Press, 109–121. o. (1989). ISBN 0-85115-541-3 
  7. Herzog, József (1939). „Skóciai Szent Margit származásának kérdése”. Turul 53, 1–42. o. 
  8. von Redlich, Marcellus D. R. (1940). „The Parentage of Agatha, Wife of Prince Edward the Exile”. National Genealogical Society Quarterly 28, 105–109. o. 
  9. a b Moriarty, G. Andrews (1952). „Agatha, Wife of the Atheling Eadward”. The New England Historical and Genealogical Register 106, 52–60. o. 
  10. de Vajay, Szabolcs (1962. szeptember 1.). „Agatha, Mother St. Margaret, Queen of Scotland”. Duquesne Review 7 (2), 71–80. o. 
  11. Klaniczay, Gábor. Holy Rulers and Blessed Princesses: Dynastic Cults in Medieval Central Europe. Cambridge University Press, 132–133. o. (2002) 
  12. Ronay, Gabriel. The Lost King of England: The East European Adventures of Edward the Exile. Boydell Press (1989) 
  13. Weis, Frederick Lewis.szerk.: Sheppard, Walter Lee: Ancestral Roots of Sixty Colonists Who Came to New England Between 1623 and 1650, 6th, 3. o. 
  14. Jetté, René (1996. október 1.). „Is the Mystery of the Origins of Agatha, Wife of Edward the Exile, Finally Solved?”. New England Historical and Genealogical Register 150, 417–432. o. 
  15. (1998. április 1.) „The Origin of Agatha—The Debate Continues: The Parents of Agatha, Wife of Edward The Exile”. New England Historical and Genealogical Register 152. 
  16. Ingham, Norman (1998). „A Slavist's View of Agatha, Wife of Edward the Exile, as a Possible Daughter of Yaroslav the Wise”. New England Historical and Genealogical Register 152, 216–223. o. 
  17. Ingham, Norman (1998). „Has a Missing Daughter of Iaroslav Mudryi Been Found?”. Russian History 25, 231–270. o. 
  18. a b Lauder-Frost, Gregory (2002. szeptember 1.). „Agatha – The Ancestry Dispute”. The Scottish Genealogist 49 (3), 71–72. o. 
  19. Felch, W. Ferrand. „The Ancestry of Agatha: The Byzantine Ancestry of Agatha”. Notes & Queries 5, 421–423, 461–462. o. 
  20. Revsner, Eliae. Basilicon Opus Genealogicum Catholicum. Frankfurt: Nicholai Bassaei, 3. o. (1592) 
  21. Cipraeus, Johannes Adolphus. Annales Episcoporum Slesvicensium. Woringen: Coloniæ Agrippinæ, 468. o. (1634) 
  22. Hlawitschka, Eduard. Die Ahnen der hochmittelalterlichen deutschen Könige, Kaiser und ihrer Gemahlinnen. Ein kommentiertes Tafelwerk. Band I: 997–1137, Teil 2. Hannover: Hahnsche Buchhandlung, 622. o. (2006) 
  23. Parsons, John Carmi (2002. szeptember 1.). „Edward the Aetheling's Wife, Agatha”. The Plantagenet Connection, 31–54. o. 
  24. Jackman, Donald C. (2000). „A Greco-Roman Onomastic Fund”. Onomastique et Parenté dans l'Occident médiéval 3, 14–56. o. 
  25. Hlawitschka, Eduard. Die Ahnen der hochmittelalterlichen deutschen Könige, Kaiser und ihrer Gemahlinnen. Ein kommentiertes Tafelwerk. Band I: 997–1137, Teil 2. Hannover: Hahnsche Buchhandlung, 629–630. o. (2006) 
  26. Выбор имени у русских князей в X–XVI вв.: Династическая история сквозь призму антропонимики. Moscow: Индрик, 463. o. (2006). ISBN 5-85759-339-5 
  27. Успенский, Ф.Б.. Скандинавы–Варяги–Русь: Историко-филологические очерки, 60–61. o. (2002) 
  28. Hlawitschka, Eduard. Die Ahnen der hochmittelalterlichen deutschen Könige, Kaiser und ihrer Gemahlinnen. Ein kommentiertes Tafelwerk. Band I: 997–1137, Teil 2. Hannover: Hahnsche Buchhandlung, 629. o. (2006) 
  29. Georgio Pray: Annales Regum Hungariae (1764)
  30. Peter Frederik Suhm: Geschichte Dänmarks, Norwegen und Holsteins (1777)
  31. Katona István: Historia Critica Regum Hungariae (1779)
  32. Daniel Cornides: Regum Hungariae (1778)
  33. Freeman, Edward Augustus. The History of the Norman Conquest of England: Its Causes and Its Results, Third Edition, Revised, Oxford: Clarendon Press, 668–673. o. (1877) 
  34. Ronay, Gabriel. The Lost King of England: The East European Adventures of Edward the Exile. Woodbridge, Suffolk; Wolfeboro, N.H., USA: Boydell Press, 109–121. o. (1989). ISBN 0-85115-541-3 
  35. Fest, Sandor (1938). „The Sons of Edmund Ironside Anglo-Saxon King at the Court of St. Stephen”. Archivum Europae Centro-Orientalis 4, 115–145. o. 
  36. Mladjov, Ian (2003. szeptember 1.). „Reconsidering Agatha, Wife of Eadward the Exile”. The Plantagenet Connection 11, 1–85. o. 
  37. Mladjov, Ian. Bulgarians and Magyars as Allies and Rivals across the Early Medieval Frontier, Европейският Югоизток през втората половина на X – началото на XI век: История и култура [South-Eastern Europe in the Second Half of the 10th–the Beginning of the 11th Centuries: History and Culture], 63–84. o. (2015) 
  38. Anonymus. Ch. 32, The Deeds of the Hungarians, 71. o. 
  39. Parsons, John Carmi. „Edward the Aetheling's Wife, Agatha”. The Plantagenet Connection, 52–54. o. 
  40. Ravilious, John P.. „The Ancestry of Agatha, Mother of St. Margaret of Scotland”. The Scottish Genealogist 56, 70–84. o. 
  41. (2012) „From Theophanu to St. Margaret of Scotland: A study of Agatha's ancestry”. Foundations 4, 81–121. o. 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Agatha (wife of Edward the Exile) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Агата (съпруга на Едуард Изгнаника) című bolgár Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • és a lengyelt is pl:Agata (żona Edwarda Wygnańca), de képtelen vagyok kitalálni, hogy tudom meg az oldid-jét.