Ágasbelű örvényféregalakúak

Ágasbelű örvényféregalakúak
	Pseudobiceros apricus
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták (Eukaryota);
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	ParaHoxozoa;
Alországág:	Valódi szövetesek (Eumetazoa);
Csoport:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Csoport:	Eubilateria;
Főtörzs:	Ősszájúak (Protostomia);
Csoport:	Spirálisan barázdálódó állatok (Spiralia);
Csoport:	Platytrochozoa;
Csoport:	Rouphozoa;
Törzs:	Laposférgek (Platyhelminthes);
Altörzs:	Örvényférgek (Turbellaria);
Osztály:	Valódi örvényférgek (Rhabditophora); Karling, 1940
Rend:	Polycladida;
Alrendek
	szívótárcsa nélküliek (Acotylea); szívótárcsások (Cotylea);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ágasbelű örvényféregalakúak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ágasbelű örvényféregalakúak témájú kategóriát.

Az ágasbelű örvényféregalakúak (Sokszorosbelűek^[1] (Polycladida) a laposférgek (Platyhelminthes) közé sorolt örvényférgek (Turbellaria) altörzsében a valódi örvényférgek (Rhabditophora) osztályának egyik rendje két alrend összesen 21 családjával és egy alrendbe nem sorolt, kihalt nemmel (Platydendron).

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

A nagy, erőteljesen lapított testű örvényférgek közé tartoznak. Egyesek akár 15 cm hosszúra is megnőhetnek, és emellett meglehetősen szélesek is (amitől alakjuk a vízbe hullott levelekére emlékeztet). Sok fajuk áttetsző, főként a trópusi fajok élénk színűek.^[2] Egész testüket csillók borítják (Urania)

Egyes taxonoknak (pl. a Planoceridae család fajainak) valódi, páros tapogatója van; mások (pl. a Pseudocerotidae család tagjai) felhajló testszéleikből ugyancsak páros áltapogatókat hoztak létre (Állatrendszertan).

Rendszerint sok szemük van a test elülső részén. Ezek:

csoportokba állnak össze vagy

egy sorban, az állat hossztengelyében, illetve

két sorban, a test két peremén

helyezkednek el (Urania).

Garatjuk összetett (pharynx compositus) és redőzött (plicatus) típusú. Bélrendszerük csövei a garat végében kialakult központi gyomorból indulnak és többszörösen szétágaznak számos diverticulummal. Az egyes csövek a perifériákon összeolvadhatnak, és ezzel egyfajta hálózattá nőhetnek össze (Állatrendszertan). Néhány faj belének elágazásai kicsiny pórusok formájában a külvilágba nyílnak (Urania).

Petesejtjeik endolecitálisak. A szívótárcsások (Cotylea) neve arra utal, hogy testük hátulsó részén, a női ivarnyílás mögött szívókorongjuk van (Urania).

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Döntő többségük tengeri. Jellemzően a parti (litorális), ill. sekélytengeri (szublitorális) zónában élnek a tengerfenéken (száz méternél nem lejjebb); gyakran a korallzátonyokon. Csak néhány fajuk marad felnőtt korában is szabadon úszó.

Egyes fajok más állatok (pl. csalánozók, puhatestűek, rákok, tüskésbőrűek) ektokommenzalistái (tehát azok kültakaróján laknak, és osztoznak velük a táplálékon). Így például kígyókarú csillagok ektokommenzalistája a Notoplana comes. Vannak közöttük élősködők is, mint például a kagylóparazita örvényférgek (Stylochus spp.).

Szaporodásuk[szerkesztés]

Hímnősek. Petéikben nagyon kevés a szikanyag, ezért egyedfejlődésük többnyire közvetett, planktotróf típusú. Ez azt jelenti, hogy a zigótából először egy eléggé egyszerű szervezetű álca, az ún. lobofóra lárva: