Ádám Zsigmond (pedagógus, 1906–1962)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ádám Zsigmond
Született 1906. június 19.
Egyek
Elhunyt 1962. május 25. (55 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Fodor Erzsébet
(h. 1939–1962)
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása neveléstudós
Iskolái Debreceni Tudományegyetem (–1947, bölcsészettudomány)
Sírhelye Farkasréti temető (41-2-45/1)
SablonWikidataSegítség

Ádám Zsigmond (Egyek, 1906. június 19.[1]Budapest, 1962. május 25.)[2] magyar pedagógus, az első magyarországi gyermekváros megszervezője és vezetője.

Életútja[szerkesztés]

Ádám Mihály cserépedénykereskedő és Schwarcz Betti fiaként született zsidó családban. Ötéves korában elvesztette édesapját. Elemi iskoláját szülőfalujában végezte, majd a tiszafüredi polgári iskolába került. 1926-ban Budapesten tanítói oklevelet szerzett. Három évvel később magyar–történelem szakos polgári iskolai tanári oklevelét kapott a Tanárképző Főiskolán. 1931-ben az Apponyi Kollégiumban pedagógia–filozófia szakos tanítóképző-intézeti tanári oklevéllel gazdagodott, és novemberétől a Csurgói Magyar Királyi Állami Tanítóintézetben kapott helyettes tanári állást.[3]

A következő évtől a Miskolci Ortodox Izraelita Hitközség Tanítónőképző-Intézetében többek között magyar nyelvet, történelmet, test- és élettant, valamint neveléstant tanított.[4] Ekkoriban publikált először a Gyermekvédelem című folyóiratban. 1937-től az Országos Izraelita Tanítóképző-Intézet alkalmazásában állt, előbb mint helyettes tanár, majd 1938-ban rendes tanári kinevetést kapott.[5] Tagja volt a Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének, az Országos Izraelita Tanítóegyesület központi választmányának és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak. 1939-ben feleségül vette Fodor Erzsébet, aki általános iskolai tanárnőként dolgozott. A második világháború alatt tizenkilenc hónapot töltött munkaszolgálatosként Ukrajnában, ahol elvesztette öccsét. Húgát Auschwitzba deportálták, ahol meghalt.

Gyermekotthonok[szerkesztés]

A háború után céljának tekintette az elhagyott gyerekek összegyűjtését, akik számára bentlakásos iskolákat szervezett. 1946 és 1949 között gyermekvárost szervezett és vezetett Hajdúhadházon. 1947-ben a Debreceni Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1949 és 1950 között a budapesti Ady Endre utcai Tanítóképző Intézet igazgatójaként dolgozott. 1950–1951-ben a Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként a pedagógiai tárgyak országos szakfelügyelője és a gyermekotthoni ügyek előadója, 1952–1954-ben az Országos Tervhivatal munkatársa, a közoktatás országos felelőse, 1954–1956-ban a Bőripari Tanulóotthon igazgatója, 1957–1958-ban az Országos Gyermekvédelmi Tanács vezetője volt. 1958-ban megbízást kapott a soponyai gyermekváros megszervezésére és vezetésére. A nagylángi Zichy-kastélyt alakították át a gyermekváros céljaira, iskolát és gyermekotthont rendeztek be benne. Az intézmény 1959-től 1984-ig működött, azóta a kastély üresen áll. Írásai megjelentek a Magyar Pedagógiában, az Embernevelésben és a Pedagógusok Lapjában. Öngyilkos lett, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A problematikus gyermek (Budapest, 1942)
  • Milyen iskolát vár tőlünk a föld népe? Röpirat. (Budapest, 1945)
  • Az első magyar gyermekváros (Embernevelés, 1947)
  • A nevelés elméletének és gyakorlatának kapcsolatai a gyermekvárosban (Magyar Pedagógia, 1947)
  • Kallódó gyermekek. Röpirat. (Hajdúhadház, 1948)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Születési bejegyzése az egyeki polgári születési akv. 164/1906. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  2. Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi állami halotti akv. 91/1962. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. december 27.)
  3. Iskolai értesítők, Csurgó - Tanítóképezde, 1931
  4. Iskolai értesítők, Miskolc - Izraelita Hitközség Tanítóképző-intézete, Miskolc, 1932
  5. Hivatalos Közlöny, 1938. július 15. (46. évfolyam, 14. szám)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Emlékkötet Ádám Zsigmond gyermekvédő pedagógusról. Debrecen, 1990.