Ács Rózsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ács Rózsi
SzületettStern Rozália
1908. augusztus 22.
Budapest
Elhunyt1990. november 28. (82 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
KitüntetéseiSzocialista Kulturáért (1964)
Munka Érdemrend ezüst fokozata (1970)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (17A-29-11)
Színészi pályafutása
Híres szerepeiIbolya kisasszony; Igazgatónő Lakner Artúr: Édes mostoha
Plankenhorst Antoinette Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Maria Jozefa Federico García Lorca: Bernarda Alba háza
Hollunderné Molnár Ferenc: Liliom
A mostoha Kacsóh Pongrác: János vitéz
Sablon • Wikidata • Segítség

Ács Rózsi (Stern) (Budapest, Józsefváros, 1908. augusztus 22.[1] – Budapest, 1990. november 28.) magyar színésznő.

Életpályája[szerkesztés]

Stern Lipmann (1879–1966) betűszedő és Bernstein Fanni (1879–1950) leányaként született. Az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában végzett, ahol Csehov színmű volt a vizsgadarabja. Sikeres vizsgája után Déryné naplója díszkötésben és 500 pengő volt a jutalma. Színinövendék korában már Csortos Gyulával, Törzs Jenővel és más neves pályatársakkal léphetett fel.[2] Színészi pályáját 1927-ben kezdte. 1930-tól Szegeden, 1932-től Pécsen 1934-től Debrecenben volt szerződésben. Később Kassán, Pozsonyban, Rozsnyón, Ungváron, Beregszászon játszott. 1940–1944-ben az OMIKE színpadán szerepelt. Erről az időszakról írta Sós Zsuzsanna 1971-ben:

„Ott is sok darabban vett részt, s a legnagyobb tisztelettel a minden idők nagy jellemkomikusainak Salamon Béla társulatára emlékezik: Rajna Alice, Gárdonyi Lajos, Komlós Vilmos, Herczeg Jenő, Ormos Béla, akikkel együtt lépett fel. Ezt a kis társulatot egy gazdag csokoládégyáros támogatni akarta, fellépésre invitálta az elnyomott kiváló színészeket. Kérése az volt: legalább egy nem zsidó színész legyen közöttük a vegyes, erősen nyilas beállítottságú közönség miatt. Salamon Béla itt is feltalálta magát, Ács Rózsit küldte először színpadra nagy kereszttel, bársonyszalaggal a nyakán, s így lezajlott simán az előadás. Azt hiszem, Ács Rózsinak ez volt élete egyik legnehezebb szerepe![3]”

1945-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1949-től a Bányász Színház, 1951-től a Honvéd Színház foglalkoztatta. 1952-től az Állami Faluszínház, illetve az Állami Déryné Színház alapító tagja volt. Ettől a társulattól ment nyugdíjba 1970-ben. Amikor színésztársaival az Állami Déryné Színház kék autóbuszára ült, tankönyveket is csomagolt. Az utazós évek alatt megtanult németül, franciául és angolul. Az így szerzett nyelvtudásával német koprodukciós filmben is dolgozhatott, a Germinalban az egyik bányászasszonyt személyesítette meg. 1967-ben mondta:

„Úgy megszoktam ezt a különleges életformát, ezt a jövést-menést, hogy ha hetekig nem ülök a buszra, már hiányzik. Ez az én otthonom, ez a színház, és a kollégák, a családom… Olyan megértést, nagyfokú emberséget tanúsítottak a színháznál irántam, nem hiszem, hogy bárhol másutt megkaptam volna ezt…[4]”

A Tavaszi zápor című film egyik paraszti szerepére kerestek színésznőt, és fényképe alapján őt választották ki, így került kapcsolatba a filmezéssel. 23 filmben játszott, több népszerű tudományos kisfilmben is.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (17A-29-11).

Sógora Szegő István író, költő, műfordító volt.

Fontosabb színpadi szerepei[szerkesztés]

Filmek, tv[szerkesztés]

  • Tavaszi zápor (1932)
  • Ludas Matyi (1949)
  • Díszmagyar (1949)
  • A mi földünk (1959)
  • Dúvad (1961)
  • Megöltek egy leányt (1961)
  • Házasságból elégséges (1961)
  • Fotó Háber (1963)
  • Fedőneve: Lukács (1977)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ács_Rózsi&oldid=26772286”