Ácsán Mun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ácsán Mun Bhúridatta
Ácsán Mun viaszszobra a Vat Csédi Luang kolostorban Csiangmajban
Ácsán Mun viaszszobra a Vat Csédi Luang kolostorban Csiangmajban
Életrajzi adatok
Születési név Mun Kaenkaew
Cím tudós szerzetes, író
Született 1870. január 20.
Ubonratcsathani
Nemzetiség thai
Elhunyt 1949. november 11. (79 évesen)
Vat Pa Szutthavat, Szakon Nakhon tartomány, Thaiföld
Munkássága
Vallás buddhizmus
Felekezet thai erdei hagyomány
Gyülekezet Dhammajuttika rend
Tisztség abbot
A Wikimédia Commons tartalmaz Ácsán Mun Bhúridatta témájú médiaállományokat.


Ácsán Mun Bhúridatta, thai: มั่น ภูริทตฺโต, RTGS: Man Phurithatto, lao: ຫຼວງປູ່ມັ່ນ ພູຣິທັຕໂຕ, (Ubonratcsathani, 1870. január 20.Ubonratcsathani, 1949. november 11.) vagy Luang Pu Mun vagy egyszerűen Ácsán Mun thai buddhista szerzetes (bhikkhu) volt. A tiszteletreméltő Ácsán Szaó Kantaszíló tanítványaként a thai erdei hagyomány egyik alapítójaként tekintenek rá.

Élete[szerkesztés]

Ácsán Mun egy Baan Kham Bong nevű faluban született, az észak-thaiföldi Iszánban.

Thaiföldön belül történt egy buddhista reformmozgalom Dhammajut néven, amelyet Mongkut herceg (1804-1868) kezdett el az 1820-as években. Mongkut herceg egy megszentelt szerzetes lett, és új szerzetesrendet indított Dhammajuttika rend néven. A vinaja szigorú betartása mellett a hangsúly a vipasszana meditáción és a Pali Kánon tanulmányozásán volt. Szerzetesi felavatást 1893ban kapott. Az egész életében vándor szerzetesként, a thai erdei hagyomány bhikkhujaként, járta Thaiföldet, Burmát és Laoszt, miközben az ideje nagy részét erdőkben töltötte, és közben meditációt végzett. Tanítómesterével, Ácsán Szaó Kantaszílóval (1861–1941) együtt hatalmas követőtáboruk volt, és idővel megalapították thai buddhista erdei hagyományt (más néven a kammatthána hagyomány). Ennek a hagyománynak ma már az egész világon vannak követői. A Szuddhavasza kolostortemplomban halt meg, a thaiföldi Szakon Nakhon tartományban.[1]

Erdei meditáció[szerkesztés]

Ácsán Mun gyakorlata szigorú keretek között, a városok zajától távol történt. Hűségesen követte és betartotta a vinajában (egyházi rendszabályzat) előírtakat, valamint a 13 klasszikus dhutanga (aszkéta) gyakorlatot is gyakorolta, például csak alamizsnából tartotta fenn magát, csak használt ruhadarabokat viselt, és az erdőben élve napi csupán egyszer vett magához ételt. Az őt követő szerzeteseket nevezik ma úgy, hogy thudong, amely a páli nyelvű szó thai kiejtése.

Thaiföld és Laosz elhagyatott vidékein élve távol volt az egyházi élet felelősségeitől és kötelezettségeitől, így az ideje legjavát meditációval töltötte. A gyakorlatok szigorúsága ellenére nagyszámú gyakorlósereget vonzott, akik hajlandóak voltak az erdei életre, hogy tanulhassanak tőle.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. erdei szerzetesek a buddhizmusban. eferrit.com. (Hozzáférés: 2023. március 21.)

További hivatkozások[szerkesztés]