„Doráti Antal” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozások: + portál |
→Források: Chlupaty, Richard. Antal Dorati and the Joy of Making Music, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006[3][4] Chlupaty, Richard. Antal Dorati and his Recorded Legacy, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013[5][6] |
||
45. sor: | 45. sor: | ||
== Írása == |
== Írása == |
||
* Önéletrajzi írás: Egy élet muzsikája ([[London]], 1979; magyarul, [[Budapest]], 1981, 1985). |
* Önéletrajzi írás: Egy élet muzsikája ([[London]], 1979; magyarul, [[Budapest]], 1981, 1985). |
||
** Chlupaty, Richard. ''Antal Dorati and the Joy of Making Music'', The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006<sup>[3][4]</sup> |
|||
** Chlupaty, Richard. ''Antal Dorati and his Recorded Legacy'', The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013<sup>[5][6]</sup> |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2016. február 25., 00:57-kori változata
Doráti Antal | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Doráti Antal |
Született | 1906. április 9. Budapest |
Elhunyt | 1988. november 13. (82 évesen) Zürich |
Gyermekei | Tonina Dorati |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola (–1921) |
Pályafutás | |
Műfajok | szimfónia |
Aktív évek | 1926-1977 |
Díjak |
|
Tevékenység | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Doráti Antal témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Doráti Antal (Budapest, 1906. április 9. – Zürich, 1988. november 13.) karmester, zeneszerző, Bartók–Pásztory-díjas (1986).
Élete
1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt. 1928-ban Stravinsky Petruskájának zongoraszólóját játszotta. Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. A csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban. 1925-1927 között a Budapesti Operaház korrepetitora. 1928-1929 között Fritz Busch asszisztense volt a drezdai operánál. 1929-1933 között a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója volt. Párizsban zenekart szervezett, betanította, előadatta Mozart és Gluck kisoperáit. 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere volt. Turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1938-ban Ausztráliában zenekart szervezett. 1939-ben az USA-ba utazott. New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. Yehudi Menuhinnal Bartók Hegedűversenyét 40-szer játszották együtt, 3-szor lemezre vették. 1941-1944 között a New York-i „Ballet Theatre” zeneigazgatója volt, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart. 1948-ban a budapesti Bartók Fesztiválon a Concertót vezényelte. 1948-1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött. 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. Izraelben 1960-ban járt először, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, s ettől kezdve 1970-ig minden évadban visszatért, s az Izraeli Filharmonikusokat is vezényelte. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere volt. 1965-1974 között a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. Közben vezényelte a chicagói, a bostoni, a Los Angeles-i és a washingtoni szimfonikus zenekarokat. 1966-tól rendszeresen hazajárt. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, „örökös karnagy”-a, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.
1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített. Egész életében Bartók Béla propagátora volt; de Kodály Zoltán, Stravinsky, Csajkovszkij, Liszt Ferenc, valamint klasszikus szerzők műveit is dirigálta lemezre.
Művei
Több mint 26 kompozíció.
- Az út (kantáta Paul Claudel poémájára)
- I. szimfónia, Missa Brevis
- Magdalena (balett)
- Vonós-oktett
- Madrigálszvit
- Kamarazene (dalciklus James Joyce verseire)
- Zongoraverseny
- Gordonkaverseny
- Oboaverseny
- Békemise
- The Voices (szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire)
Írása
- Önéletrajzi írás: Egy élet muzsikája (London, 1979; magyarul, Budapest, 1981, 1985).
- Chlupaty, Richard. Antal Dorati and the Joy of Making Music, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2006[3][4]
- Chlupaty, Richard. Antal Dorati and his Recorded Legacy, The Antal Dorati Centenary Society, Bournemouth, 2013[5][6]