„Epilepszia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: be:Эпілепсія |
a Helyesírási javítások (4. csoport: u/ú, ü/ű) kézi ellenőrzéssel |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
== Az epilepszia és gyógyítása a történelemben == |
== Az epilepszia és gyógyítása a történelemben == |
||
{{horgony|Frászkarika}}<!-- az átirányításhoz szükséges --> |
{{horgony|Frászkarika}}<!-- az átirányításhoz szükséges --> |
||
Az epilepsziás betegséget már az [[ókor]]i orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezése is, a ''morbus sacer'', azaz „szent betegség”. Az epilepszia régi magyar nevei: ''frász'', ''nyavalyatörés'', ''sülykór''. A ''frász'' szó a [[német nyelv|német]] ''Fraisen'' („görcs”) szóból származik. Ma már csak „pofon” és „ijedség” értelemben használjuk a bizalmas vagy humoros beszédben, akárcsak a ''frászkarika'' kifejezést. A frászkarika egy [[babona|babonás]] népi gyógyító eljárás volt egyes vidékeken, amikor a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges [[tészta|tésztából]] sütött karikán bújtatták át.{{refhely|MNL|''frászkarika'' szócikk; |Magyary-Kossa 1929–1940|; és |Zolnay 1930}} Az ókorban az epilepsziás betegséget istenek ajándékának tekintették, az érintetteket nagyfokú tisztelet övezte. Az ókor két leghíresebb betege |
Az epilepsziás betegséget már az [[ókor]]i orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezése is, a ''morbus sacer'', azaz „szent betegség”. Az epilepszia régi magyar nevei: ''frász'', ''nyavalyatörés'', ''sülykór''. A ''frász'' szó a [[német nyelv|német]] ''Fraisen'' („görcs”) szóból származik. Ma már csak „pofon” és „ijedség” értelemben használjuk a bizalmas vagy humoros beszédben, akárcsak a ''frászkarika'' kifejezést. A frászkarika egy [[babona|babonás]] népi gyógyító eljárás volt egyes vidékeken, amikor a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges [[tészta|tésztából]] sütött karikán bújtatták át.{{refhely|MNL|''frászkarika'' szócikk; |Magyary-Kossa 1929–1940|; és |Zolnay 1930}} Az ókorban az epilepsziás betegséget istenek ajándékának tekintették, az érintetteket nagyfokú tisztelet övezte. Az ókor két leghíresebb betege [[Julius Caesar]] és [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] volt. Epilepsziás betegek létezéséről a [[Biblia]] is beszámol (Máté 17:14-21). A híres irodalmárok közül Flaubert, [[Dickens]] és [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] érdemel külön említést, a képzőművészek közül pedig a leghíresebb beteg [[Van Gogh]] volt. Ismert epilepsziás beteg még Alfred [[Nobel]]. Az ő példájuk is jelzi, hogy a betegség az emberi értékeket, értelmet és az élet értékét nem befolyásolja. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
A lap 2012. február 26., 17:41-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az epilepszia az agyban kialakuló betegség, melyet legalább két alkalommal előforduló, spontán jelentkező, más betegséghez nem köthető görcsroham határoz meg. A görcsrohamot egyes neuron csoportok kóros, a gátlóhatás alól felszabaduló ingerületvezetése váltja ki. Közvetlen kiváltó oka az agy elektromos túlműködése, illetve zavarai; a beteg a roham ideje alatt történtekre nem emlékszik vissza.
Okai
A betegség az agy különböző részeiben kialakult működési zavar következtében jön létre, azaz az izgalmi és gátló folyamatok egyensúlya felbomlik, és izgalmi túlsúly keletkezik.
A görcsrohamok okai:
- genetika
- Perinatalis hypoxia
- Gyermekkori lázgörcs
- Trauma
- Agydaganat
- Fertőzés
- Alkohol/alkoholmegvonás
- Tiltott drog használata
Tünetei
A különböző gócokban zajló kisülések más és más tünetegyütteseket produkálnak.
Típusai
Parciális rohamok: Az agykéreg epilepsziás gócaiból indulnak ki, ennek megfelelő motoros, érző és összetett jelenségekkel járnak.
A simplex parciális rohamokban elemi motoros, sensoros és autonóm jelenségek zajlanak.
A komplex parciális rohamok tudatvesztéssel járnak és psychés, valamint psychomotoros jelenségekkel(emlékezészavar, gondolkodási és felfogási nehézség) járnak.
Generalizált rohamok: Generalizált rohamokban nevezzük a kétoldali motoros jelenségekkel járó epilepsziás rohamokat.
Az absence rohamok fő tünete a tudatzavar, leggyakrabban 4-10 éves korban keletkeznek. A rohamok figyelmeztető jelek nélkül ismétlődnek, akár napi 10-50 roham is lehetséges.
A myoclonusos rohamok Hosszabb periódusokban ismétlődnek, a felső végtagok szimmetrikus ritmusos rángásával zajlanak. Ez a rohamforma sokszor terápiarezisztens, a betegek elbutulnak, intelligenciájuk nem fejlődik ki. Naponta akár több száz alkalommal is bekövetkezhet. A görcsöket nem kíséri tudatzavar.
A clonusos roham szabálytalan aszimmetriás izomrángások tónusos szakasz nélkül. Tudatzavarral nem jár. A frontalis lebeny károsodásának tünete lehet.
A tónusos roham olyan izomaktivitás, amely az érintett testrészt, vagy végtagot bizonyos helyzetben rögzíti. Rendszerint éjszaka fordul elő. Maximum 1 percig tartanak, általában tudatzavar is kialakul.
A tónusos-clonusos roham (más néven grand mal roham) nem korlátozódik egy-egy testrészre, hanem végigterjed az egész testen. A roham során a beteg elveszíti eszméletét, elesik. Az összes izom megfeszül (ezt nevezzük tónusos görcsnek), az alsó és felső végtagok teljesen nyújtott állapotban rögzülnek. A hirtelen izom-összehúzódás a tüdőkből a levegőt hirtelen kipréseli, ami furcsa kiáltás formájában hallható. Másodpercekkel később az összes izom rángásokba kezd (ez a jelenség a clonusos görcs). A fokozott nyálelválasztás miatt a beteg szája habos, gyakorta elharapja a nyelvét. A beteg olykor vizeletét nem tudja tartani. A rángógörcsök rövid ideig tartanak, majd a test ellazul. További percek elteltével a beteg lassan visszanyeri eszméletét, de tudata még hosszú ideig ködös, homályos lehet, vagy a beteg elalszik. A köztudatban ez a legismertebb epilepszia fajta.
Statisztikai adatok
A betegség előfordulási aránya igen magas. A gyermek populáció 1%-a, a felnőtteknek pedig 1,5%-a epilepsziás. Magyarországon mintegy 150000 ezer embert, illetve családot érint az epilepsziaforrás:"Epilepszia a világban" www.eboc.hu, és mintegy félmillió embernek lehet életében egyszer vagy többször epilepsziás rohama. A mai korszerű kezelések (gyógyszerek, esetleg műtét) eredményeként a betegek 70-80 százaléka tünetmentesen élhet, ugyanakkor minden második beteg a vele szemben támasztott előítéletek miatt képtelen beilleszkedni környezetébe. A népesség 5%-a élete során legalább egy epilepsziás rohamot elszenved. Ám ezt nem nevezzük epilepsziának, csak ha ismétlődik.
Gyógyítása
Gyógyszeres kezelés
2005-ben az Év Gyógyszere Magyarországon egy belga gyógyszergyár epilepszia kezelésére szolgáló, új hatásmechanizmusú készítménye lett, amely amellett, hogy kiemelkedően hatékony, a mellékhatások előfordulása tekintetében is lényegesen kedvezőbb az eddig használtakhoz képest.
Ketogén diéta
Vizsgáló módszerek
EEG: Más néven ElektroEncefaloGráf. Teljesen fájdalmatlan vizsgálat. Kis elektródákat erősítenek a hajas fejbőrhöz, majd ezeket olyan készülékhez kapcsolják, amely az agy elektromos aktivitását érzékeli és azt papírra rajzolja, vagy a számítógép mutatja és tárolja. Az így kapott görbék alapján vizsgálható az agy elektromos működése. Epilepsziás rohamok lezajlása után azonban csak a betegek 50%-ánál várható pozitív EEG-lelet. Az epilepsziás működészavar gyanúját keltő hullámjelenségeket epilepsziás izgalmi jelnek hívjuk.
MRI: A legkorszerűbb képalkotó vizsgálat, mellyel az agy szervi betegsége nagy biztonsággal kizárható vagy megállapítható.
Az epilepszia és gyógyítása a történelemben
Az epilepsziás betegséget már az ókori orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezése is, a morbus sacer, azaz „szent betegség”. Az epilepszia régi magyar nevei: frász, nyavalyatörés, sülykór. A frász szó a német Fraisen („görcs”) szóból származik. Ma már csak „pofon” és „ijedség” értelemben használjuk a bizalmas vagy humoros beszédben, akárcsak a frászkarika kifejezést. A frászkarika egy babonás népi gyógyító eljárás volt egyes vidékeken, amikor a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges tésztából sütött karikán bújtatták át.[1] Az ókorban az epilepsziás betegséget istenek ajándékának tekintették, az érintetteket nagyfokú tisztelet övezte. Az ókor két leghíresebb betege Julius Caesar és Nagy Sándor volt. Epilepsziás betegek létezéséről a Biblia is beszámol (Máté 17:14-21). A híres irodalmárok közül Flaubert, Dickens és Dosztojevszkij érdemel külön említést, a képzőművészek közül pedig a leghíresebb beteg Van Gogh volt. Ismert epilepsziás beteg még Alfred Nobel. Az ő példájuk is jelzi, hogy a betegség az emberi értékeket, értelmet és az élet értékét nem befolyásolja.
Jegyzetek
- ↑ MNL frászkarika szócikk; Magyary-Kossa 1929–1940 ; és Zolnay 1930
Források
- ↑ Szirmai 2005: Szirmai Imre: Neurológia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2005. ISBN 963-242-934-6
Orvostörténeti források
- ↑ MNL: Magyar Néprajzi Lexikon
- ↑ Magyary-Kossa 1929–1940: Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–IV., Bp., 1929–1940);
- ↑ Zolnay 1930: Zolnay Vilmos: Frászkarika (Nyelvőr, 1930);
További információk
- Magyar Epilepsziával Élők Alapítvány [4]