Oltay Károly
| Oltay Károly | |
 | |
| Oltay Károly az alsó sor 2. helyén ül | |
| Született | 1881. április 8.[1] Budapest |
| Elhunyt | 1955. október 18. (74 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1903) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (33/3-2-50)[3][4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oltay Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oltay Károly (Budapest, 1881. április 8. – 1955. október 18.) magyar mérnök, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja.
Pályafutása, munkássága[szerkesztés]
A Budapesti Műszaki Egyetemen 1903-ban nyert oklevelet, majd a Műegyetem Geodéziai Tanszékén Bodola Lajos tanársegéde, utóbb adjunktusa; közben hosszabb időt töltött a Potsdami Geodéziai Intézetben. 1913-tól haláláig a geodézia rendes tanára volt. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felsőgeodéziai mérésekben, Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén határozta meg a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, amelynek tudományos működését ő vezette. A korszerű alapvonalméréseket – invardrótos berendezéssel – ő vezette be hazánkban. 1932-től Budapest városmérésének munkatársa, majd vezetője lett.
1945-től a háború alatt elpusztult Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai mérések irányítója volt. Több, széles körben használatos geodéziai mérőműszert (pl. az Oltay-féle felsőrendű szintező műszert, a prizmás tachimétert stb.) ő tervezett és szerkesztett. 52 esztendős oktatói működése során mérnökök generációit nevelte fel.
Főbb művei[szerkesztés]
- A geodézia elemei (1921)
- A földi és légi fotogrammetria alapelvei és műszerei (1920)
- Geodéziai egyetemi tankönyv (1951)
- A budapesti invardrótmérés (1951)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- A BME oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai. (összeáll.: MAJOR Máté) Bp., 1952.; Magyar műszaki alkotók. Bp., 1964.