Fekete Sándor (író)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fekete Sándor
A Rivalda sorozatban Csigó László felvétele
A Rivalda sorozatban
Csigó László felvétele
Élete
Született1927. február 11.
Miskolc
Elhunyt2001. június 11. (74 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiFekete Mihály
Pályafutása
Első műveIfjúság (1945)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiMagyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947)
József Attila-díj (1973)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1981)
Rózsa Ferenc-díj (1984)
A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985)
Aranytoll (1993)
Magyar Lajos-díj (1994)
Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete Sándor (egyértelműsítő lap).

Fekete Sándor (álnév: Hungaricus) (Miskolc, 1927. február 11. – Budapest, 2001. június 11.) író, újságíró, irodalomtörténész, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Élete[szerkesztés]

1945-től a Győrffy-kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen magyar–olasz szakon (ma: Romanisztika Intézet) tanult. 1947–1948-ban a Vasvári Akadémia titkára, majd 1948–1949-ben a Petőfi Politikai Tisztképző Akadémia, a Pedagógia Főiskola, valamint a Gyógypedagógiai Főiskola tanára. 1949-től egyetemi tanulmányait abbahagyva a Pártfőiskolán tanult. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja.

1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. 1975-ig az Irodalomtudományi Intézet tudományos ügyintézője. 1976–1977-ben az Új Tükör szerkesztője, 1986-ig szerkesztője, majd 1989-ig főszerkesztője.

Írásaiban rendszeresen bírálta a demokratikus ellenzéket. 1988-ban az Új Március Front egyik alapító tagja. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta.

Művei[szerkesztés]

  • Ifjúság (1946)
  • Kamaszhangok (1945)
  • Magyarok (1945)
  • A márciusi fiatalok (1950)
  • Vasvári Pál (1951)
  • Petőfi a segédszerkesztő (1958)
  • Haza és haladás (1966)
  • Széchenyi István (1968)
  • Petőfi a vándorszínész (1969)
  • Folyosói szümpozion (1970)
  • Kossuth Lajos (1970)
  • Az emberevő komédiája, avagy őserdei szimpozion (1971)
  • Így élt a szabadságharc költője (1972) Online elérhetőség
  • Petőfi romantikájának forrásai (1972)
  • A nagy francia forradalom (1972)
  • Mezítláb a szentegyházban (Cikkek Petőfiről és kortársairól) (1972)
  • Borostyán a vándorszínész (1973)
  • Petőfi Sándor életrajza I. (1973)
  • Így élt Napóleon (1975)
  • Számadás az ünnepről (1975)
  • A kamasz álma (1984)
  • Sajtó és szabadság (1986)
  • 1956 (1986)
  • Az 1956-os felkelés okairól és tanulságairól (1989)
  • Gyermekkorom csendőrországban. Rapszódikus töredék; szerzői, Bp., 1991 (Z-füzetek)
  • A költő kardjai (Petőfi a forradalomban) (1992)
  • "...agyon akart verni a magyar nép" (Adalékok Petőfi választási megbuktatásához) (1995)
  • Egy bűnös szatíra (1995)
  • Eine sträfliche Satire. 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Budapest–Wien, 2006
  • Vácott voltam Afrikában. Emlékeim az 1956 utáni terrorkorszakból; szerzői, Bp., 1996
  • Petőfi forradalma. Egy magyar história, lírával és polémiával; szerzői, Bp., 1998
  • Eine sträfliche Satire / 1957-58 verfasst von Sándor Fekete, 1959 vom Obersten Gericht verurteilt, 1995 vom Autor veröffentlicht (Egy bűnös szatíra); németre ford. Hannelore Schmör-Weichenhain; Kortina, Bp.–Wien, 2006

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_Sándor_(író)&oldid=26905518”