Fekete torony (Brassó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Fekete-torony (Brassó) szócikkből átirányítva)
Fekete torony
OrszágRománia
TelepülésBrassó Románia
Építési adatok
Építés éve15. század
Típustorony
Elhelyezkedése
Fekete torony (Brassó belváros)
Fekete torony
Fekete torony
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 29″, k. h. 25° 35′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 29″, k. h. 25° 35′ 08″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete torony témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A brassói Fekete torony (románul: Turnul Negru, németül: Schwarze Turm) Brassó négy középkori külső őrtornyának az egyike. A Bácsél (Raupenberg) oldalában áll, közel a Kovácsok bástyájához. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben villámcsapás érte, és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. A romániai műemlékek jegyzékében a külső védművek részeként a BV-II-m-A-11294.05 sorszámon szerepel.[1]

Története[szerkesztés]

Építésének pontos dátuma nem ismert, valószínűleg a 15. század második felében, a Fehér toronnyal egy időben építették,[2][3] bár más források a 15. század elejére teszik keletkezését.[4][5] Célja a környék felügyelése és a támadók visszaverése volt: őrség hiányában az ellenség könnyen megközelíthette volna a Warthe-domb felől a várost, és sziklák legörgetésével lerombolhatta volna a falakat.[6] Ezen felül a toronyból leengedett 300 kilogrammos lánccal lehetett lezárni a szikla és a várfal közötti, a városerődöt megkerülő átjárót veszély esetén, továbbá a „csempészet megakadályozásának érdekében”.[7]

Okmányokban legelőször 1541-ben említik. 1559. július 23-án egy villámcsapás felgyújtotta, melynek következtében megrongálódott, teteje elégett, falai megfeketedtek. 1669-ben kijavították, de az 1689-es tűzvész és egy 1696-os villámcsapás ismét megrongálta. A 18. század elején ismét kijavították. Őrtoronyként utoljára az 1756–1757-es pestisjárvány ideje alatt használták, mikor itt állomásoztak a város karanténját biztosító őrök. 1827-ben Johann Birthelmer brassói épületgondnok egy új tető készítését javasolta, azonban a javaslatot elutasították, mondván, hogy a torony nem hajt hasznot a városnak. 1901-ben a romosodó épületet megerősítették. Első műemléki felújítására csak az 1990-es években került sor, miután 1991 júliusában az esőzések miatt déli fala leomlott. A felújítás során vitatható módon eltávolították róla a koromréteget, és üvegtetővel fedték be.[6][8]

A 2000-es évek elején a megyei múzeum fegyverkiállítását nyitották meg a toronyban,[8] azonban 2015-ben bezárták, mivel nem volt jövedelmező; a torony belseje azóta nem látogatható.[9]

Leírása[szerkesztés]

Négyzet alapú zömtorony, alapterülete 50 m2, magassága 10,6 méter. A falak vastagsága 1,7 méter, anyaguk mészhabarccsal megkötött mész terméskő, a sarkokon mésztufa tömbökkel. Bent három körbefutó galéria van, minden emeleten minden irányban két-két lőrés figyelhető meg. Eredetileg fából készült és cseréppel fedett, gúla alakú toronysisak fedte, mely alatt körben védőtornác volt; innen vigyázták az őrök a város békéjét, és tűz esetén riadót fújtak. A jelenlegi üvegtető emlékeztet a hajdani toronysisakra.[6][10]

Bejárata két méter magasan van, egykor csak mozgóhídon lehetett elérni a Kovácsok bástyájából vagy a Mészárosok zwingeréből.[10] Jelenleg gyalogösvényen a Várkert sétány vagy a Fehér torony felől közelíthető meg, erkélyéről kiváló kilátás nyílik a történelmi központra.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 86. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  3. Jekelius 100. o.
  4. Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: Brassó överőde, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  5. Muntean, Marius. Brașovul la început de secol XX (román nyelven). Temesvár: Asociația Filatelică, 26. o. (2015). ISBN 9789730139532 
  6. a b c Nussbächer 38–39. o.
  7. Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 194. o. (2015). ISBN 9789737706355 
  8. a b Aldea 50. o.
  9. Wilk, Elise: Mittelalterliche Wehranlagen versperrt und verriegelt. Allgemeine Deutsche Zeitung, 2017. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. október 10.)
  10. a b Jekelius 75–76. o.

Források[szerkesztés]