„Lekvár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Eltávolítom ezt az interwikit. Először is már nem ezzel a technikával kapcsoljuk össze a cikkeket, másrészt a Powidl cikk egyértelműen elmagyarázza, hogy ez más mint a lekvár: Im Untaschied zu aundara Mamalad wiad Powidl oba gaunz natialich - ohne Zucka, ohne Scheliamiddl und ohne Konsavierungsstoffe - eikocht. Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Visszaállítva VisualEditor: átváltott |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A '''lekvár''' nevet egészen az [[1350-es évek]]ig vissza lehet vezetni. A szó a középkori orvosok által használt [[latin nyelv|latin]] [[alactuarium]] (később, magyarosodva: ''liktárium'') kifejezésből származik, amely azt a [[méz]]es [[szirup]]ot jelentette, amelybe az önmagukban rossz ízű [[gyógyszer]]eket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.<ref>Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. {{ISBN|9639374121}}</ref> |
A '''lekvár''' nevet egészen az [[1350-es évek]]ig vissza lehet vezetni. A szó a középkori orvosok által használt [[latin nyelv|latin]] [[alactuarium]] (később, magyarosodva: ''liktárium'') kifejezésből származik, amely azt a [[méz]]es [[szirup]]ot jelentette, amelybe az önmagukban rossz ízű [[gyógyszer]]eket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.<ref>Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. {{ISBN|9639374121}}</ref> |
||
Mindezek ellenére valószínűbb hogy lekvár szavunk a XIX. század második felében a „nyalánkság” szavunk, a Monarchiában nem ritka pongyola német fordítás – Leckware – visszamagyarosításával keletkezett. Ezen állítás valószínűségét azzal is alá lehet támasztani, hogy a „lekvár” címszó Czuczor Gergely és Fogarasi János 1865-ben megjelent, ''„A magyar nyelv szótára”'' című hatalmas művének harmadik kötetében, ahol az ábécésorrend szerint lennie kellene – jóllehet, az 110 784 cikket tartalmaz – még nem szerepel. |
Mindezek ellenére valószínűbb{{forrás?}} hogy lekvár szavunk a XIX. század második felében a „nyalánkság” szavunk, a Monarchiában nem ritka pongyola német fordítás – Leckware – visszamagyarosításával keletkezett. Ezen állítás valószínűségét azzal is alá lehet támasztani, hogy a „lekvár” címszó Czuczor Gergely és Fogarasi János 1865-ben megjelent, ''„A magyar nyelv szótára”'' című hatalmas művének harmadik kötetében, ahol az ábécésorrend szerint lennie kellene – jóllehet, az 110 784 cikket tartalmaz – még nem szerepel. |
||
==Leírása== |
==Leírása== |
||
A lap 2024. május 17., 11:28-kori változata
| Lekvár | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lekvár témájú médiaállományokat. |
A lekvár vagy gyümölcsíz olyan sűrű pép, amely a gyümölcs cukorral vagy cukor nélkül történő főzése által jön létre. Főleg szilvából és sárgabarackból készítik a hagyományos házilekvárt, amely tipikusan kelet-közép-európai étel.
A szó eredete
A lekvár nevet egészen az 1350-es évekig vissza lehet vezetni. A szó a középkori orvosok által használt latin alactuarium (később, magyarosodva: liktárium) kifejezésből származik, amely azt a mézes szirupot jelentette, amelybe az önmagukban rossz ízű gyógyszereket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.[1]
Mindezek ellenére valószínűbb[forrás?] hogy lekvár szavunk a XIX. század második felében a „nyalánkság” szavunk, a Monarchiában nem ritka pongyola német fordítás – Leckware – visszamagyarosításával keletkezett. Ezen állítás valószínűségét azzal is alá lehet támasztani, hogy a „lekvár” címszó Czuczor Gergely és Fogarasi János 1865-ben megjelent, „A magyar nyelv szótára” című hatalmas művének harmadik kötetében, ahol az ábécésorrend szerint lennie kellene – jóllehet, az 110 784 cikket tartalmaz – még nem szerepel.
Leírása
Cukor nélkül elsősorban szilvát, kajszibarackot, szőlőt és cseresznyét főznek be. Ezeket hosszan, viszonylag mérsékelt hőmérsékleten, állandó keverés mellett főzik, amíg a víz elpárolgása miatt a gyümölcsben található cukor koncentrációja a megfelelő mértéket el nem éri. A sűrűsödésben a gyümölcs pektintartalma is szerepet játszik.[2]
A mesterségesen édesített lekvárokhoz cukrot, vagy mesterséges édesítőszereket, valamint zselésítő anyagokat (pl. pektint, guargumit, zselatint, agaragart) és gyakran tartósítószert használnak.[3]
A magas cukortartalom baktericid és fungicid hatású, így 50% cukortartalom felett nem szükséges tartósítószer, míg az alacsony cukortartalmú lekvárok csak korlátozott ideig tarthatók el.[4]
A kész (házi)lekvárt a felfőzés után lezárt befőttesüvegben „dunszt”-ba teszik.
A lekvár és a dzsem
A nyugat- és észak-európai eredetű dzsem abban különbözik a lekvártól, hogy gyümölcsdarabokat tartalmaz, és nem olyan homogén mint a lekvár. A dzsemet főzés nélkül is lehet készíteni. A lekvár 100% gyümölcs (+cukor), míg a dzsem nem feltétlenül. Dzsem ezenkívül készülhet zöldségből is.
Jegyzetek
- ↑ Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2. ISBN 9639374121
- ↑ Dunszt Károly: Cukrászati ismeretek. Gyenge Csaba. 3. jav. kiad. 3. utánny. 2012. ISBN 978-963-337-062-9 Hozzáférés: 2021. szeptember 11.
- ↑ Dr. Magda Sándor, Dr. Marselek Sándor. Élelmiszeripar – A mezőgazdaság és élelmiszer-ipari technológia alapjai. Szaktudás Kiadóház Zrt. (2000). ISBN 9799633563037. Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 11.
- ↑ Wilkie Francis Harrigan: Biztonságos élelmiszerek előállítása : menedzsment-útmutató a mikrobiológiai minőség elérésére. R. W. A. Park. 1994. ISBN 963-8160-30-6 Hozzáférés: 2021. szeptember 11.
További információk
- A lekvár
- Almadzsem készítése
- Lekvár vs lekvár (DIATRA Tudástár)
- Liktáriumos könyv, 1764; sajtó alá rend., utószó S. Sárdi Margit; Attraktor, Máriabesnyő, 2017 (Intra Hungariam...)
|
Ez a gasztronómiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |