Üröm (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üröm
Fekete üröm (Artemisia vulgaris)
Fekete üröm (Artemisia vulgaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Üröm (Artemisia)
L.
Hazai fajok:
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üröm témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üröm témájú médiaállományokat és Üröm témájú kategóriát.

Az üröm (Artemisia) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák (Tubuliflorae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Újabb rendszerezők az őszirózsafélék Asteroideae alcsaládjának Anthemideae nemzetségcsoportjába sorolják.[1]

Nevének eredete[szerkesztés]

Az üröm szó a baskír, tatár nyelvekben meglévő erem, a kazak izen, és csuvas arăm/erĕm szavak rokona.[2][3]

Jellemzői[szerkesztés]

A növénynemzetségbe egyéves, kétéves és évelő fajok egyaránt tartoznak csakúgy, mint lágy szárú és cserjés növények. A többévesek lombhullatók vagy örökzöldek. A „The Plant List” adatbázisában 474 érvényes Artemisia-fajt tartanak nyilván.[4] Számos faj megtörve erős, aromás illatú, kesernyés ízű, leginkább a bennük levő szeszkviterpén-laktonoktól (pl. abszintin, szantonin). Fűszer- és gyógynövényeket egyaránt találunk közöttük (pl. fehér üröm, fekete üröm, tárkony, egynyári üröm).

Száruk és leveleik fehéres vagy szürkés árnyalatúak, s gyakran ezüstösen selymes, rásimuló szőrzettel borítottak. A levélállás szórt, leveleik két-háromszorosan szeldeltek, ritkán épek, legfeljebb csúcsuk háromhasábú.

A virágok kétivarúak, a kevés virágból álló fészekvirágzat kicsi (alig 5 mm), gömbös, vagy tojásdad. A sugárvirágok hiányoznak a fészekből. A fészekvirágzatok legtöbbször összetett, hajtáscsúcsi virágzatot (fürtöt vagy füzéres bugavirágzatot) alkotnak.

A virágok önmegporzással vagy szélmegporzással porzódnak. A pollenszemek nyújtott ellipszoid vagy gömbszerű alakúak, trikolporátak (a három csírahasítékban 1-1 pórus is van). A hasítékok hosszúak, az exine sexine-része egyenlítői irányban megvastagodott, a sarkoknál vékonyabb. Pollenje az egyik legerősebb allergén. Kevesebb pollent termel, mint a parlagfű, és azzal ellentétben nem képes kaszálás után további virágzásra. Veszélyességét fokozza a hosszan tartó pollenszórás, ami júliustól októberig tart.

Elterjedése[szerkesztés]

Az ürömfajok főleg az északi félgömb mérsékelt övében élnek sztyeppeken és félsivatagos tájakon, lokális szempontból pedig száraz helyeken, sziklagyepekben, lösz- és homokpusztákon, szikeseken és sós tengerpartokon fordulnak elő. Gyakran társulásalkotó növények, de egyes fajaik a száraz vidékeken a vegetáció uralkodó elemei.

Magyarországon őshonos a bárányüröm, az egynyári üröm, a fehér üröm, a fekete üröm, a mezei üröm, a selymes üröm, a seprűüröm, a sziki üröm, a sziklai üröm; illetőleg honos a tárkony és az ürömcserje (istenfa) is, de utóbbiak emberi közreműködéssel kerültek ide.

Fajok[szerkesztés]

Nem teljes a lista. A fajról szóló információk addig szerepelnek itt, amíg önálló szócikkük elkészül.

  • Artemisia abrotanumÜrömcserje ~ Istenfa, abrutüröm,[5] Az istenfának több elnevezése ismert: Ciprusfű, ebruta, istenfű, istenfa, Isten fája, abrutüröm, ürömcserje, seprőruta, istenfácska. Latin nevei még: Artemisia abrotanum, Artemisia elatior, Artemisia herbacea, Artemisia paniculata[6]
100–120 cm magas, fásodó tövű, erős illatú félcserje. Már az ókorban epe- és májgyógyszert készítettek belőle. Közép- és Kelet-Európában – így Magyarországon is – temetőkben, kertekben dísznövényként vagy sövényként ültetik; gyakran kivadul. Őshazája nem ismert.[7][8]
Magyarországon őshonos, a Dunántúli-középhegység és a Mecsek szubmediterrán faja: sziklagyepekben, löszös vagy homokos talajon él. Mutatós levelei miatt sziklakerti, kerti dísznövényként ültetik.[8][9]
Kínában évezredek óta használt gyógynövény, a malária ellenszere, újabban a rák gyógyításában bizonyult ígéretesnek, mivel artemisinin nevű hatóanyaga igen hatékonyan pusztítja a rákos sejteket, miközben az egészséges sejtek közül csak elenyésző számban szed áldozatokat – kb. 1200 elpusztított ráksejtre jut egy egészséges sejt.[10]
100–120 cm magas faj.[8]
Erős illatú növény, a keleti orvoslás belsőleg elsősorban nőgyógyászati betegségekben vérzéscsillapításra, külsőleg pedig az akupunktúrás terápia részét képző moxibuszció alapanyagaként reumatikus és paralízis jellegű betegségek gyógyításában használja.[forrás?] Kínában a növény préselt levével színezik a csingtuan nevű édességet.[12]
A Mongólia területén élő mintegy 60 Artemisia-faj közül ez a faj sokszor uralkodó a száraz sztyeppek vegetációjában.[7]
Észak-Afrika félsivatagos területeitől egészen Iránig elterjedt faj. Érdekessége, hogy a nyári aszály idején az alsó leveleit ledobja és csak a szárazságtűréshez alkalmazkodott külsejű (xeromorf), felső levelei asszimilálnak tovább.[7]
Szantoninban gazdag ürömfaj.[8]
A magyarországi szikeseken társulásalkotó növény.[9]
Az Egyesült Államok délnyugati részének sivatagjaiban elterjedt, 2 m magas félcserje, amit ott „sagebrush”-nak neveznek.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Watson et al
  2. Szergej Sztarosztyin etimológiai adatbázisa
  3. Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár
  4. TPL
  5. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w Priszter
  6. http://naturportal.hu/gyogynovenyek/abruturom
  7. a b c d Urania
  8. a b c d Magyar Nagylexikon
  9. a b Biológiai Lexikon
  10. Híradás a Washingtoni Egyetem kutatóinak kísérleteiről (index.hu, 2008. november 24.)
  11. (2013) „A TCM (Traditional Chinese Medicine) fontosabb gyógynövényei a magyarországi alternatív gyógyászatban”. Gyógyszerészet LVII (3), 151. o. ISSN 0017–6036.  
  12. Liu, Zat: Shanghai food tour: Quest for the best qingtuan. CNN Travel, 2011. március 31. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. a b c d e f g h Pollen Library

Források[szerkesztés]

  • Simon Tibor. A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494 
  • Biológiai Lexikon: szerk.: Straub F. Brúnó: „üröm (Artemisia)”, Biológiai Lexikon, 4.kötet, S–Z (magyar nyelven). Budapest: Akadémiai Kiadó, 398. o.. ISBN 963 05 0533 9 (4. kötet), ISBN 963 05 0529 0 (összkiadás) (1978) 
  • Magyar Nagylexikon: szerk.: Bárány Lászlóné: „üröm (Artemisia)”, Magyar Nagylexikon, 18.kötet, Unh–Z (magyar nyelven). Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó, 69. o.. ISBN 963 9257 19 2 (18. kötet), ISBN 963 05 6611 7 (összkiadás) (2004) 
  • Pollen Library: Sagebrush, Wormwood (Artemisia) (angol nyelven) (HTML). Pollen Library. Pollen.com, c/o IMS Health Incorporated, 1 IMS Drive, Plymouth Meeting, PA 19462. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  • Priszter: Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és tudományos növénynevek szótára (magyar nyelven). Budapest: Mezőgazda Kiadó, 189., 263., 306. o. (1999). ISBN 963 9121 22 3 
  • TPL: Artemisia (angol nyelven) (HTML). The Plant List (2010), Version 1. Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
  • Urania: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II., Fordította: Dr. Horánszky András és Dr. Stohl Gábor. Lektor: Simon Tibor. (magyar nyelven), Budapest: Gondolat, 312–313. o. (1976). ISBN 963 280 083 4 
  • Watson et al: Linda E. Watson, Paul L. Bates, Timothy M. Evans, Matthew M. Unwin, James R. Estes (2002. szeptember 26.). „Molecular phylogeny of Subtribe Artemisiinae (Asteraceae), including Artemisia and its allied and segregate genera”. BMC Evolutionary Biology 2002 2 (17). doi:10.1186/1471-2148-2-17. (Hozzáférés: 2013. február 25.)