Északkeleti-Kárpátok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északkeleti-Kárpátok
Besorolásnagytáj[1]
Ország
Elhelyezkedése

Az Északkeleti-Kárpátok a Kárpátok hegységrendszer része. A Tapoly völgyétől a Borsai-hágóig, gyakorlatilag Románia határáig fut, keskeny, egyszerű felépítésű, a flisövezet vonulatai és vulkánmaradványok uralják, a Kárpátok legalacsonyabb hegységszakasza. Legmagasabb csúcsa a Hoverla (2061 méter) a Máramarosi-havasokban. A külső vonulat ukrajnai-szlovákiai részét és a belső vonulatot gyakran Erdős-Kárpátoknak is nevezik. Az ukrajnai résznek Ukrajnában általában Ukrán-Kárpátok a neve.

Földrajzi, geológiai leírása[szerkesztés]

Az Északkeleti-Kárpátokat a Kárpátokban általában megfigyelhető négy vonulatból csak kettő, a külső flis- és a belső vulkáni vonulat alkotja. A kettő közötti szirtöv gyengén fejlett, a vulkáni kitörések anyaga nagyrészt betakarja, alig megfigyelhető. A kristályos maghegységek is hiányoznak, csupán a Máramarosi-havasok délkeleti részében nyúlik be egy szakaszon a Keleti-Kárpátok kristályos vonulata.

Flis-vonulat[szerkesztés]

Az újalpi fázisokban felgyűrődött, kifelé ellaposodó flis redők adják a hegység fő tömegét. A különböző keménységű kőzetek eltérő lepusztulásával rétegbordák alakultak ki. A flis övet három jól megfigyelhető vonulat, a külső, a vízválasztó és a belső alkotja.

A vízválasztó széles, 1400–1800 méter magas hegyhátai Erdős-Kárpátok néven ismertek. A hegyeket ma már inkább legelők, rétek borítják. Az itteni hágók (az 502 méter magas Duklai-hágó, a 839 méteres Vereckei-hágó, a 931 méter magas Tatár-hágó) nagy szerepet játszottak a történelemben. Az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb szakasza a Máramarosi-havasok a Vereckei-hágó és a Borsai-hágó (1413 méter) között emelkedik. Ez a vízválasztó a Tisza, valamint Szeret, a Prut és a Dnyeszter vízrendszere között.

A Tisza az Északkeleti-Kárpátok flis vonulatában ered. A Fekete-Tisza 1680 méter magasan fakad a Kárpát-medence egyik legcsapadékosabb hegyvidékén, a Szvidovec-hegységben. A Fehér-Tisza forrásai a Máramarosi-havasok legmagasabb hegycsoportjában találhatók a Hoverla-csúcs közelében, 1600 méter körüli magasságban. A két forráság Rahónál egyesül. A vízválasztó és a belső flisvonulat között magasan fekvő, hűvös medencék fekszenek.

A flisvonulat külső lejtőin erdős hegyhátak találhatók (Bukovinai-havasok), közülük csak a Gorgánok 1818 méter magas gyephavas vonulata emelkedik ki.

Vihorlát–Gutin-hegyvidék[szerkesztés]

Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni vonulatát a Vihorlát–Gutin-hegyvidék alkotja. Ezt a miocén idején építették fel különféle vulkáni kőzetek (riolit, bazaltoid andezit). A fiatal vulkáni vonulat délkelet felé mintegy 11 millióról 8–9 millió évesre csökkenő korú hegyekből áll. Elsődleges vulkáni formakincse már nagyrészt lepusztult.

A vulkáni vonulat első szakaszéhoz tartozó, az Alföld peremén kialakult, egykor összefüggő vulkánsort a folyók különálló hegységekre szabdalták. A Laborc alakította ki a Homonnai-, az Ung az Ungvári-, a Latorca a Munkácsi-, végül a Tisza a Huszti-kaput.

E vonulat első hegysége a Vihorlát Szlovákiában keleti részén. A hegységet felépítő rétegvulkáni kitörések nyomaiból csak egyetlen kaldera maradt meg, ebben alakult 619 méter magasan a Szinnai-tó.

A vulkáni vonulat további tagjai a Kéklő-hegység (Szinyák, 1018 méter), a Borló-hegység, a Nagyszőlősi-hegység, az alacsony Salánki-hegy (372 méter) és a Nagyszőlős határában emelkedő Fekete-hegy (565 méter). Magányos kúp a Nagyág Tiszába nyíló torkolatánál a huszti Vár-hegy.

A vulkáni vonulat második szakasza az Avas-hegységtől a Ciblesig húzódik összefüggő láncként. Ez a vízválasztó a Máramarosi- és az Erdélyi-medence között. Fő csúcsa a Viski-kő (917 méter). A Kőhát-hegységet az 587 méter magas Huta-hágó választja el az Avastól, nevét 1000–1200 méter magas, nagy kiterjedésű andezitláva-fennsíkjáról kapta. A Gutin-hegységet is vulkáni kitörések hozták létre a bádeni kortól a pannon korig terjedő időszakban. A hegységben két nagy kitörési központ maradványai ismerhetők fel a Gutin-hágó (987 méter) két oldalán. (Rozsály, 1307 méter és a négy Gutin-csúcs, a legmagasabb 1445 méter). A hegyvonulat tetejét a Kakastaréj nevű monumentális sziklaképződmény koronázza. A hidrotermális folyamatok során keletkezett színes- és nemesfémérceket évszázadok óta bányásszák Kapnikbánya, Felsőbánya, Herzsabánya tárnáiban.

A bonyolult szerkezetű Lápos-hegységben ér véget a Pienini-szirtöv. Az Iza és a Lápos vízválasztóját jelző tetőit (1358 méter) a szarmata és pannon vulkánosság idején megszilárdult lávakőzetek alkotják. Itt emelkedik ki a szubvulkáni képződményekből álló, 1840 méter magas Cibles.

Az Északkeleti-Kárpátok vulkáni és flisvonulata között fekszik a harmad- és negyedidőszaki üledékekkel fedett Máramarosi-medence.

Részei[szerkesztés]

Külső vonulat[szerkesztés]

Belső vonulat[szerkesztés]

Egyéb:

Részei táblázatban és térképen[szerkesztés]

Az Északkeleti-Kárpátokhoz a térképen a mai lengyel, szlovák és ukrán területeken található hegységek tartoznak.

Az Északkeleti és a Keleti-Kárpátok geomorfológiai alapú felosztása
Lengyel Középső-Beszkidalja
a1 Rożnówi-dombság
a2 Ciężkowicei-dombság
a3 Strzyżówi-dombság
a4 Dynówi-dombság
a5 Przemyśli-dombság
a6 Gorlicei-medence
a7 Jasło–Sanoki-medence
a8 Jasłói-dombság
a9 Bukowskói-dombság
Alacsony-Beszkidek
b1 Bártfai-Magura
b2 Lengyel Alacsony-Beszkidek
b3 Szekcsői-dombság és Makovicai-dombság
b4 Domásai-dombság és Zempléni-határhegység
b5 Beszkid-hegyalja
Erdős-Kárpátok
c1 Besszádok (Beszkádok)
c2 Szkolei-Beszkidek
c3 Felső-Dnyeszter-Beszkidek
c4 Gorgánok
c5 Pokuttya-Bukovinai Kárpátok
c6 Róna-havas
c7 Borzsa-havas
c8 Kuk-havas
c9 Kraszna-havas
c10 Fagyalos
c11 Csornahora
c12 Grinyávok

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Dr. Karátson Dávid: A Kárpát–Pannon-térség tájtagolódása (Hajdú-Moharos József–Hevesi Attila), Magyarország földje, Pannon Enciklopédia. Budapest: KERTEK 2000 Könyvkiadó / Arcanum Adatbázis. ISBN 963-85792-3-4 [1997] (1999) 
  2. Vihorlát-Gutin (magyar nyelven). Pallas Nagylexikon / OSZK. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  3. a b Gutin (magyar nyelven). Pallas Nagylexikon / OSZK. (Hozzáférés: 2011. november 29.)

Források[szerkesztés]

  • Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X