ÉME Mesteriskola
| ÉME Mesteriskola | |
 | |
| A Mesteriskola székháza | |
| Alapítva | 1953. |
| Alapító | Magyar Építőművészek Szövetsége |
| Hely |  Magyarország, Budapest |
| Korábbi nevei | MÉSZ Mesteriskola |
| Típus | posztgraduális képzés |
| Elérhetőség | |
| Cím | 1088 Budapest, Ötpacsirta utca 2. |
| Elhelyezkedése | |
 ÉME Mesteriskola
Pozíció Budapest VIII. kerülete térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 24″, k. h. 19° 03′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 24″, k. h. 19° 03′ 52″ | |
| Az ÉME Mesteriskola weboldala | |
Az ÉME Mesteriskola (korábban: MÉSZ Mesteriskola) 1953 óta működő, kétéves posztgraduális építészeti képzés Magyarországon. 1957–1992 között a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), 1992 óta az Építész Mester Egylet (ÉME) felel működéséért. Vezetője 2017-es haláláig Arnóth Lajos Széchenyi-díjas építész volt.
Története
A Mesteriskola létrehozásának gondolata 1953-ban merült fel, két évvel a Magyar Építőművészek Szövetségének újjáalakítását követően. A képzés célja az volt, hogy a tömegessé váló egyetemi építészképzést követően, egy kétéves ciklusban közvetlen mester-tanítvány kapcsolatban lehessen a szakmát elsajátítani, illetve előadások, beszélgetések, közös programok során megismerkedni a magyar és a nemzetközi építészeti elmélettel és gyakorlattal. A Mesteriskola első ciklusát, 21 fiatal részvételével 1953-55 között id. Janáky István vezette, a nyolc mester (más néven „vezető építész”) között ott volt Weichinger Károly, Rimanóczy Gyula, Nyíri István. Az iskola vezetésére 1957-ben hallgatók és mesterek együttesen kérték fel Szendrői Jenőt, aki 2000-ig, haláláig betöltötte ezt a posztot.
Szendrői megfogalmazásában az iskola „minőségképzési törekvése – a Németh László-i gondolat jegyében – egész fennállása alatt a kontraszelekcióval szemben áll”. 1960-ban politikai nyomásra betiltották a Mesteriskolát. Erről Szendrői azt írta: „...úgy vélem, hogy elsősorban az elitképzés vádja volt a döntő, mert ez az elmúlt évtizedekben nemcsak az építészeknél, országosan előkerülő vitaként szerepelt.”[1] Csak 1970-ben indulhatott újra, Fiatal Építészek Köre néven; eredeti nevét a hat FÉK-ciklus után a VII. ciklusra, 1982-84-ben vette vissza. (A mai számozás az 1970-től indulót követi.) 2000-től 2017-es haláláig az iskola vezetője Arnóth Lajos volt.
A képzés 2 évfolyamos, azaz négy szemesztert foglal magába, és kéthetente két napot vesz igénybe. A kínált programok között előadások, konferenciák, műteremlátogatások, épületlátogatások, zártkörű tervpályázatok, tanulmányutak szerepelnek. Míg korábban a Mesteriskola elvégzése a MÉSZ-tagság megszerzésének feltétele volt, addig ma a képzés egyik fő célja lehetőséget teremteni a fiatal építészeknek az egymással és az idősebb generációval történő kapcsolatfelvételre.
Tagság, jelentkezés
A Mesteriskola hallgatója lehet minden, magyarországi építészeti felsőoktatásban diplomázott és legalább egyéves gyakorlattal rendelkező építész, amennyiben a ciklus alatt más posztgraduális képzésben nem vesz részt. A jelentkezés korhatáros, 2008-ban ez 35 év volt.[2] A jelentkezéshez szakmai önéletrajzot, a diploma másolatát, munkahelyi hozzájárulást és szakmai ajánlást szükséges benyújtani. A jelentkezők a Mesteriskola Tanulmányi Bizottsága által kiírt tervpályázaton vesznek részt, a felvétel ennek eredménye, a benyújtott anyag és a személyes beszélgetés függvénye. Általában a jelentkezők 20-25%-át veszik fel.[3]
Jegyzetek
- ↑ Arnóth Lajos: A minőség keresése - Szendrői Jenő emlékezete (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2001. március 22. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
- ↑ Jelentkezés a MESTERISKOLA XX. ciklusára (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
- ↑ Arnóth Lajos: A XIX. ciklus búcsúztatása, a XX. ciklus köszöntése (magyar nyelven) (html). epiteszforum.hu, 2008. november 20. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
Források
Arnóth Lajos: Mesteriskola. In: MESTERiskola. Folytatás, 26 fiatal építész. Kiállítási katalógus a 2005-ös Budapesti Őszi Fesztivál keretében rendezett tárlathoz.