Ákos István (nádor)
| Ákos István | |
| Született | 1260-as évek nem ismert |
| Elhunyt | 1315 |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Ákos Ernye |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | a Magyar Királyság nádora |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ákos István (1260 körül – 1315) országbíró és nádor (1301. október – 1307. október), az úgynevezett kiskirályok (tartományurak) egyike.
Élete[szerkesztés]
Az Ákos nemzetség Ernye ágának tagjaként Ákos Ernye országbíró fia volt. Feleségétől, az ismeretlen vezetéknevű Katalintól 7 fia és 2 leánya született. A történeti forrásokban 1281–1315 között szerepel. 1281-ben gömöri és borsodi ispán volt. 1282-ben részt vett a Hód-tavi csatában, majd Borostyánkő ostromában és IV. László király Gede és Perestyén várak alatt vívott küzdelmeiben. IV. László után III. Andrásnak is bizalmasa lett. 1293 és 1295 között királynéi tárnokmester. 1298-ban szövetséget kötött III. András királlyal és több előkelővel. 1298-tól 1300-ig volt országbíró.
A király halálakor (1301. január 14.) ő búcsúztatta Andrást, mint az „Árpád-ház utolsó aranyágacskáját”. A nádori méltóságot a többi kiskirállyal együtt töltötte be, azaz a saját birtokain ő volt a nádor. Az 1301–1308-as interregnum idején Vencel cseh trónörököst támogatta, és tőle különféle tisztségeket és birtokokat kapott. 1307-ben a rákosi országgyűlésen elismerte Károly Róbert királyságát, és ezután teljesen visszavonult a politikai élettől. Tartományúri hatalma körülbelül Borsod vármegyét ölelte fel, ahol mintegy 50 birtoka és 5 vára volt (közte Diósgyőrrel és Dédessel). Központját Diósgyőrben rendezte be. Diósgyőrben és Bükkszentléleken pálos kolostort alapított.
Egyik fiát, Istvánt Wittelsbach bajor herceg leányával házasította össze. Egyik leányát, Anyicsot (Anics) Borsa Beke[1] tárnokmester vette feleségül. Bekét úgy említik a források, hogy „István nádor generusa” („magister Beke comes byhoriensis gener noster carissimus”).[2]
Halála után, 1317-ben fiai – István és János – Borsa Kopasz királyellenes tartományúr oldalán vettek részt a debreceni csatában. A vereség után fiai a dédesi várba menekültek. Ezt a király hadvezére, Debreceni Dózsa megostromolta és elfoglalta, ami után a hűtleneket fej- és jószágvesztésre ítélték.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Beke Borsa Kopasz fivére volt.
- ↑ Bárány Attila: Debreceni Dózsa küzdelme a bihari oligarchákkal.
Források[szerkesztés]
- Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig ISBN 9632089707
- Bárány Attila: Debreceni Dózsa küzdelme a bihari oligarchákkal, In: Debrecen város 650 éves. Szerk. Bárány Attila, Papp Klára, Szálkai Tamás. Debrecen, 2011. 75-126.
