Hullámhossz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hullámhossz az a távolság, amekkora távolságonként a hullám ismétlődik. Két legközelebbi azonos fázisban lévő pont távolsága. Gyakran a görög lambda (λ) betűvel jelölik.[1]

Szinuszos hullám[szerkesztés]

Egy szinuszos hullám pillanatképe

A hullám pillanatképén a vízszintes tengelyen a távolság, a függőleges tengelyen például egy kötélen vagy gumiban kialakuló hullámok esetén kitérés van ábrázolva, de lehet ehelyett légnyomás (hangnál) vagy elektromos, illetve mágneses térerősség (elektromágneses hullámok esetén).

A hullám terjedési sebessége:

,

ahol a hullámhossz és a frekvencia. A frekvencia és a hullámhossz ezek szerint fordítottan arányosak egymással.

A vákuumban terjedő elektromágneses hullám terjedési sebessége, a fénysebesség egy természeti állandó, értéke:

299 792 458 m/s.

Közelítő értéke: 300 000 km/s = 3·108 m/s , ez jól használható ritka gázok, például normál állapotú levegő esetén is.

A levegőben terjedő hang sebessége (20 °C-on) 343 m/s.

Anyaghullám: de Broglie hullámhossz[szerkesztés]

Louis-Victor de Broglie elméleti következtetését, hogy a részecskék (például elektronok) hullámtulajdonsággal is rendelkeznek, kísérletek bizonyították. A hullám hullámhosszát de Broglie-hullámhossznak nevezik, mely a következő összefüggéssel adható meg:

ahol: a Planck-állandó, a részecske impulzusa, a részecske (nyugalmi) tömege, a részecske sebessége.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bérces Gy., Skrapits L., Tasnádi P.: Általános Fizika Mechanika II. - Hőtan Dialóg Campus Kiadó, 2001, ISBN 9639123749

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a hullámhossz címszót a Wikiszótárban!