Zószimosz (történetíró)
| Zószimosz | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 460 |
| Elhunyt | 520 (59-60 évesen) |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Kutatási terület | a Római Birodalom története |
| Jelentős munkái | Új történet (Historia nea) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zószimosz témájú médiaállományokat. | |
Zószimosz (ógörögül: Ζώσιμος, latinul: Zosimus Historicus), (5-6. század) az utolsó pogány történetíró.
Élete és műve[szerkesztés]
A görög történetíró Anasztasziosz bizánci császár kortársa volt, és a Nyugatrómai Birodalom bukása utáni évtizedekben élt a keresztény Konstantinápolyban, a Keletrómai Birodalom fővárosában, ahol több magas hivatalt is viselt, előbb kincstárnokként (advocatus fisci), majd a császár - valószínűleg pénzügyi - tanácsadójaként (comes consistorianus) tevékenykedett. Műve, a hat könyvből álló, valamikor 498 és 518 között megírt, ógörög nyelvű Új történet (Historia nea) töredékesen ugyan, de fennmaradt. A Római Birodalom császárainak történetét meséli el 410 nyaráig.[1] A 270-ig történt eseményeket csak vázlatosan, a többit részletesebben tárgyalja.
- könyv: a görög-perzsa háborúktól jut el Diocletianus uralkodásáig, de a Probus (276-282) és Diocletianus (284-305) közötti események hiányoznak a munkából.
- könyv: Diocletianus lemondásától (305) tart Magnentius ellencsászár haláláig (353).
- könyv: II. Constantius egyeduralkodásától (353) jut el I. Valentinianus trónra lépéséig (364).
- könyv: I. Valentinianus trónra lépésétől (364) tart Nagy Theodosius haláláig (395).
- könyv (és a rövid 6. könyv): Arcadius és Honorius uralkodásától (395) tárgyalja a történelmet 410 nyaráig.[2]
Zószimosz munkájának bevallott célja a Római Birodalom hanyatlásának bemutatása volt:
"Ahogy Polybiosz elmesélte, miképp tett szert Róma rövid idő alatt egy hatalmas birodalomra, úgy az én célom bemutatni a másik oldalt, azokat a visszásságokat, amelyek a birodalom elvesztéséhez vezettek." (Zós. 1.57.)
A pogány történetíró a római világbirodalom hanyatlásának okát az ősöktől öröklött hit elhanyagolásában látta:
"Áldozzál te is így. Adjál Hérának üszőt, szép
fénylő szőrű állatot, azt kap Phoibos Apollón
is, Létó fia, kit másként Napnak nevez oly sok
nép. Paiánok hangjaival teljen meg a szentély,
és latinul zengjék dalukat fiaink meg a lányok isteneinknek.
(...)
Emlékezz minderre örökké, el ne feledjed,
így lesz mind a tiéd Ítália földje, s igádba
görnyed a latínoknak népe örökkön-örökké." (Zós. 2.6.)[3]
Zószimosz fő forrása a 238 és 270 közötti események tárgyalásánál Publiosz Herenniosz Dexipposz, a 270 és 404 közötti események feldolgozásánál Szardiszi Eunapiosz, míg az utolsó könyveiben, 410-ig Olympiodóroszt használja.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Arnold Hugh Martin Jones – J. R. Martindale – J. Morris: The Prosopography of the Later Roman Empire: Volume 2, AD 395-527. 1206. pp. ZOSIMVS 6. 1980–10–09. ISBN 9780521201599 Hozzáférés: 2018. május 7.
- ↑ Susan Sorek: Ancient Historians: A Student Handbook. 2012–05–03. ISBN 9781441179913 Hozzáférés: 2018. május 7.
- ↑ Görög–római szöveggyűjtemény|Digital Textbook Library (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
- ↑ Susan Sorek: Ancient Historians: A Student Handbook. 2012–05–03. ISBN 9781441179913 Hozzáférés: 2018. május 8.
Magyarul[szerkesztés]
- részletek INː (szerk. Németh György) Görög történelem szöveggyűjtemény, Osiris Kiadó, Budapest, 2003 ISBN 9789633894569, 384 p
- részletek INː (szerk. Borhy László) Római történeti szöveggyűjtemény. Szerk. Borhy László, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9789633895009, 568 p
- részletek INː (szerk. Németh György) Ércnél maradandóbb – A görög és római történelem forrásai (Egyetemi könyvtár), Corvina Kiadó, 1998, ISBN 9631344452, 332 p
Források[szerkesztés]
- J.R. Martindale: The Prosopography of the Later Roman Empire: Volume 2, AD 394-527. Cambridge, 1980.
- Susan Sorek: Ancient Historians: A Student Handbook. London-New York, 2012.
