Georgij Konsztantyinovics Zsukov

Georgij Konsztantyinovics Zsukov
Zsukov 1941-ben
Született	Sztrelovka, Orosz Birodalom 1896. december 1.
Elhunyt	Moszkva, Szovjetunió 1974. június 18. (77 évesen)
Nemzetisége	Orosz
Szolgálati ideje	1915 - 1957
Rendfokozata	Marsall
Csatái	Első világháború Orosz polgárháború Halhin-goli csata Második világháború
Kitüntetései	A Szovjetunió Hőse (4x) Lenin-rend (4x) Októberi Forradalom érdemrend Vörös Zászló Érdemrend (3x)) Győzelem-rend (2x) Szuvorov-rend (2x) Szühebátor-rend (3x) Virtuti Militari Bath Érdemrend Becsületrend Szent György-kereszt (2x) Legion of Merit

Georgij Konsztantyinovics Zsukov (Георгий Константинович Жуков), (Sztrelovka, 1896. december 1. – Moszkva, 1974. június 18.) orosz-szovjet hivatásos katona, a Szovjetunió marsallja, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az SZKP KB tagja, honvédelmi miniszter.

Ifjúkora

Zsukov 1923-ban

Szegényparaszti családba született Sztrelkovkában (Kalugai terület), édesapja cipész volt. A helyi egyházi iskolába járatták, ahol kitüntetéssel végzett. Szűcsnek tanult, majd Moszkvában folytatta tanulmányait. 1915-ben behívták katonának, a lovasságnál szolgált. Bátorságáért kétszer tüntették ki a Szent György Kereszttel, és többször előléptették. Az első világháborút altiszti rangban fejezte be.

Tífuszbetegségéből felépülve 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, majd egy évvel később a bolsevik pártba is. Származása és katonai sikerei révén gyorsan emelkedett a ranglétrán.

1921-ben Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki a bolsevik-ellenes Tambov környéki parasztfelkelés leveréséért. A két háború között karrierje töretlenül ívelt felfelé, 1923-ban már ezredparancsnok, 1930-ban dandárt vezényelt. A páncélosharcászat korai szovjet szószólója. Katonái alapos tervezőnek, kemény fegyelmet követelő parancsnoknak ismerték meg, aki mindig elérte kitűzött céljait. Sikeresen átvészelte Sztálin 1937-1939 közötti tisztogatásait.

1938-ban a Távol-Keletre vezényelték, ahol hadseregcsoport-parancsnok lett. Itt, a Halhin-Gol-i csatában aratta első győzelmét a mongol-mandzsúriai határnál a japán hadsereg felett, 1939 augusztusában. Győzelméért a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki és 1940-ben tábornokká léptették elő.

Szerepe a második világháborúban

Zsukov és Wilhelm Keitel a német kapituláció aláírásakor (Berlin-Karlhorst, 1945. május 8.)

Zsukov Bernard Montgomeryvel Berlinben, a Brandenburgi kapunál, 1945. július 12-én

1941 januárja és júniusa között a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke volt. Ebben a minőségében érte Zsukovot a német támadás, ami az első vonalbeli egységeket a háború első pár napjában teljesen készületlenül érte, valamint a hibás felállítás miatt azokat szinte mind bekerítették és felmorzsolták. Sztálin direktívában tiltotta meg a csapatoknak a háború első óráiban a tűz viszonzását, így a Wehrmacht alakulatai szinte átgázoltak a Vörös Hadseregen. Ezután többször vitába keveredett Sztálinnal és más parancsnokokkal, aki emiatt leváltotta, ám mivel krónikus hiány volt főtisztekből az 1938-as tisztogatások miatt, életben hagyta.

Döntő szerepe volt Leningrád védelmében, valamint részt vett az első szovjet ellentámadásnál, az 1941 végi moszkvai csata sikeres megvívásában. 1942-ben Rzsvevnél vereséget szenvedett von Klugétól, ahol hónapokig tartó rohamozásban sem sikerült előrejutnia egy megerősített terepszakaszon. Sztálingrád védelmében ismét szerepet kapott. Sztálin Rokosszovszkijra és Csujkovra bízta az irányítást, Zsukov csak a hadműveletek végén kapcsolódott be. A német 6. hadsereg megsemmisült.

A háború hátralevő részében sikeresen felmentette Leningrádot, levezényelte a Vörös Hadsereg nagy 1944-es offenzíváját, a Bagratyion hadműveletet. Világháborús pályafutását Berlin egyik elfoglalójaként koronázta meg, Konyevvel együtt. A német hadvezetés másodjára előtte és az amerikai, angol és francia hadvezérek előtt írta alá a feltétel nélküli fegyverletételt, ami a világháborúnak az európai frontokon való befejezését jelentette.

A világháború után

Sztálin a háború után szinte azonnal szeretett volna megszabadulni a sikeres és népszerű katonai vezetőtől. Magas beosztásban lévő parancsnoktársai kiálltak mellette (saját életüket is féltve), de fontosabb funkcióiból így is leváltották. A megszállt Kelet-Németország vezetőjeként állítólag többszöri műkincslopásba keveredett, Sztálin ezen ok miatt váltotta le.

1951-ben a koreai konfliktus kapcsán ismét fontos szerepet kapott, de csak Sztálin halála után (1953) lehetett újra a SZKP KB tagja. 1955-től elnökségi póttag 1957-ig és a honvédelmi miniszter helyettese, majd 1955–1957 között a miniszteri kinevezést is megkapta.

Hruscsov Zsukov segítségével tudta letartóztatni a nagyhatalmű Beriját és összpontosította a saját kezébe a hatalmat. Ezután lett Zsukov honvédelmi miniszter, de hatalomféltésből Hruscsov 1957-ben a „hadsereg erős emberét” leváltotta, menesztette a pártvezetésből. 1958-ban nyugállományba helyezték.

1964-ben Brezsnyev visszahozta a politikai életbe, de fontos megbízatást már nem kapott. 1974-ben Moszkvában halt meg.

Megítélése, ellentmondásos cselekedetei

Zsukov lovasszobra Moszkvában a Történeti Múzeum előtt, a Vörös tér mellett

Katonai nagyságát kevesen vitatják, kétségtelen, hogy kora egyik legnagyobb szovjet katonai vezetője volt. Ugyanakkor - szovjet katonai parancsnokként - ragaszkodott ahhoz, hogy csapatai minden áron állítsák meg a német támadásokat, és ez nagy veszteségeket eredményezett.

A harc megkezdése után már csak a győzelem számított, annak ára nem, többször még tábornoktársaival, sőt feletteseivel is vitába keveredett amiatt, hogy az óriási veszteségek ellenére sem volt hajlandó terveit feladni. Rosszindulatúan némelyek „Mjasznyik”, azaz Mészáros néven emlegették. A fentiek ellenére Zsukov Oroszországban a mai napig népszerű. Katonai anekdoták sora idézi fel a kiskatonák világát jól ismerő, velük törődő atyai parancsnok emlékét.

Felhasznált irodalom

• Ránki, György. A második világháború története, 2. kiadás, Budapest: Gondolat (1976) 
• Ránki, György. A II. világháború gazdaságtörténete. Budapest: Közgazdasági és Jogi (1990). ISBN 9632219961 
• A második világháború története tizenkét kötetben. Budapest: Zrínyi (1976) 
• Földi Pál: Az igazi Zsukov, Anno Kiadó, Budapest, 2006.