Zsilvásárhely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsilvásárhely
Zsilvásárhely címere
Zsilvásárhely címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Olténia
Fejlesztési régió Dél-romániai fejlesztési régió
Megye Gorj
Rang municípium
Beosztott falvak Bârsești, Drăgoieni, Iezureni, Polata, Preajba Mare, Romanești, Slobozia, Ursați
Polgármester Florin Cârciumaru
Népesség
Népesség 97 591 fő +/-
Község népessége 82 504 fő (2011. október 31.)[1]
Népsűrűség 957 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 225 m
Terület 102 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Zsilvásárhely  (Románia)
Zsilvásárhely
Zsilvásárhely
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 02′ 02″, k. h. 23° 16′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 02″, k. h. 23° 16′ 29″

Zsilvásárhely (románul Târgu Jiu) romániai város a Havasalföldön, Olténia északi részén, közel Erdély déli határához, a Zsil-folyó völgyében. Gorj megye székhelye. Népessége 2002-ben 97 591 fő volt.

1426-ban már rendszeres vásárhelynek említik. A városban a középkorban és az újkor elején virágzott az állatkereskedelem, innen hajtották az állatokat a Vulkán-szoroson át Erdélybe. A kereskedelem nagyobb arányú fellendülését azonban a törökök megakadályozták.

Eleinte Tudor Neagu bolgár bojár tulajdonában volt, akitől a város lakói megváltották magukat. A 16. században a Buzescu család birtokába került. A következő évtizedekben tűzvészek pusztították, ill. török csapatok dúlták fel. A 17. században bizonyos mértékű autonómiát kapott.

Az első nyilvános iskoláját 1775-ben alapították, mely egyike a Regát legrégebbi iskoláinak. A város lakói mind a Tudor Vladimirescu vezette 1821-es, mind pedig az 1848-as forradalomban részt vettek.

1884-ben nyílt meg az a vasútvonal, amely megkönyítette a Bukaresttel és az ország más vidékeivel való érintkezést. Az első világháború idején, 1916-ban súlyos csaták zajlottak a város környékén. A második világháborúban internálótábor működött itt, ahol főként román kommunistákat tartottak fogva.

A város iparosodása csak a II. világháború után indult meg (építő-, textil-, fémfeldolgozó- és faipar). Jelenleg – a válságba sodródó – olténiai szubkárpáti lignitmedencének a központja.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vasile Moanga-ház (itt talált a török üldözők elől menedéket Tudor Vladimirescu)
  • Szt. Miklós (Sf. Nicolae) templom
  • Barbu Ganescu fejedelem háza
  • Constantin Brâncuși szobrászművész szobrai: A végtelen oszlopa, A csend asztala, A csók kapuja

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsilvásárhely témájú médiaállományokat.