Zsigmond László (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Zsigmond László (Mohács, 1907. december 3.Budapest, 1992. április 14.) Kossuth-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett. 1945 és 1953 között az MKP (majd MDP) pártfőiskolájának tanára, az egyetemes történelem tanszék vezetője volt. 1949-ben Kossuth-díjjal tünteték ki. 1953–56 között a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetében az egyetemes történelem osztály vezetője, 1956–60 között igazgatóhelyettese volt. 1960-tól 1977-ig az ELTE az új és legújabb kori egyetemes történelem tanszéken tanszékvezető professzor. 1977-ben nyugdíjba vonult. A Századok szerkesztőbizottságának tagja, 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-től rendes tagja.

Kutatási területe [szerkesztés]

A 1920. századi politikai gondolkodásának története, az 1918 utáni nemzetközi diplomácia, illetve a munkásmozgalmak története Németországban, Franciaországban és az USA-ban.

Kitüntetései [szerkesztés]

Főbb művei [szerkesztés]

  • 1962 – Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához : 1936-1945 ( szerkesztő )
  • 1961 – A német imperializmus és militarizmus újjáéledésének gazdasági és nemzetközi tényezői : 1918-1923
  • 1969 – Franciaország 1789–1968
  • 1970 – Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (társszerző)

Forrás [szerkesztés]

  • Megismerhető világtörténelem. Zsigmond László születésének 100. évfordulójára. Szerk.: Székely Gábor. Bp., ELTE, 2007. ISBN9789638576712.