Zselatinos szárazlemez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zselatinos szárazlemez eljárás egy fotográfiai eljárás, Richard Leach Maddox nevéhez fűződik. A nedves kollódiumos eljárást váltotta fel, tökéletesítése után.

Eljárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finomított enyvet (zselatint) kálium-bromiddal, és ezüst-nitráttal keverve brómezüst zselatinos emulzió jön létre. Ez üveglapra öntve megszárad és fényérzékenysége folytán alkalmassá válik kép rögzítésre. Nagy előnye volt hogy nem kellett a - nedves kollódiumos eljárással ellentétben - azonnal felhasználni, később is érzékeny maradt a felület. Charles Bennet tökéletesítette: szárítással a zselatint érlelte (hőkezelte) így jóval fényérzékenyebbé vált.