Zsebkendő
A zsebkendő gyakran mintás szegélyű, négyzetes alakú, beszegett szövetdarab, amely selyemből, lenből vagy pamutból készül. A selyemzsebkendők inkább csak dísztárgyaknak tekinthetők.
A zsebkendő sajátosságai[szerkesztés]
Zsebkendőnek legalkalmasabb anyag a len, mert merevségénél fogva nem gyűrődik olyan gyorsan, sok nedvességet vesz fel és könnyen kimosható. A finom fonalból készült zsebkendőket batiszt zsebkendőnek nevezik. A 19. századig leggyakrabban fehér színű zsebkendőt használtak, sokszor kék színűt is, de manapság már szinte mindenféle mintával és színvariációban előfordul.
Eredetileg nem orrfúvásra, hanem inkább a verejték törlésére használták. Modern változata az egyszeri használatra gyártott, eldobható papír zsebkendő.
Keszkenő[szerkesztés]
A zsebkendő régebbi, díszesebb változata a késő-középkori eredetű keszkenő (kézbevaló kendő). Jellegzetes dísze a szélére varrt (többnyire horgolt) fehér csipke. A széléhez hímzés, rátét, sarkába a 19. század vége óta monogram is kerülhet.[1]
Magyarországon a reneszánsz korból származó ábrázolásokon az úrinők elengedhetetlen kelléke. Magyaros (virág)motívumokkal díszített, gondosan hímzett kendőcske.A 20. század elejéig szerelmi zálog, jegyajándék gyanánt is szolgált. A régi magyar hagyományok szerint a lány keszkenőjét, avagy jegykendőjét ajándékozza a kedvesének örök hűsége jeléül.[2]
Zsebkendőnyelv[szerkesztés]
A 19. században a táncos, társas eseményeken, bálokon résztvevő fiatalok körében kialakult sajátos kommunikációs formák (virág-, kesztyű, legyezőnyelv stb.) sorába illeszkedett a zsebkendőnyelv. Mindez a szavak nélküli, nagyobb távolságból történő udvarlást, flörtölést tette lehetővé.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk[szerkesztés]
- A szerelem nyelve. Virágnyelv, legyezőnyelv, zsebkendőnyelv, bélyegnyelv, a színek jelentősége; Pfeifer, Bp., 191? (Közhasznú könyvtár)
- Varjú Elemér: A magyar viselet a középkor végén (1939); in: Magyar művelődéstörténet; szerk. Domanovszky Sándor; Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1939–1942
- A legteljesebb virágnyelv és más titkos nyelvek; bev. Grétsy László; átdolg. kiad.; Ikva, Bp., 1991
- Legujabb és legteljesebb legyező-, bélyeg-, keztyű, zsebkendő- és szinnyelv; Pallas Stúdió, Bp., 2000
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsebkendő témájú kategóriát.
