Zsarolás (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsarolás
(Blackmail)
Rendező Alfred Hitchcock
Producer John Maxwell
Forgatókönyvíró Charles Bennett (regény)
Alfred Hitchcock (adaptáció)
Benn W. Levy (dialóg)
Főszerepben Anny Ondra
Sara Allgood
Charles Paton
Operatőr Jack E. Cox
Vágó Emile de Ruelle
Gyártás
Ország  Egyesült Királyság
Nyelv angol
Időtartam 84 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Wardour Films Ltd.
Bemutató Egyesült Királyság 1929. június 30.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Zsarolás (eredeti cím: Blackmail) Alfred Hitchcock 1929-ben bemutatott filmje, a rendező egyik korai műve. A film abban az időben készült, amikor a hangosfilm még gyerekcipőben járt. A Zsarolás az első brit hangosfilm volt. Mint annyi más alkotást ebből az időből, a Zsarolást is rögtön két verzióban forgatták: egy hangosfilm, valamint egy némafilm változatban. Ez utóbbira azért volt szükség, mert akkoriban még nem minden moziban lehetett hangosfilmet vetíteni. Erre a kétszeres idő- és energiaráfordításra – mely végeredményben két eltérő, de tartalmilag mégis azonos filmet jelentett – azért is volt szükség, mert a szinkronizálás akkoriban még nem volt annyira fejlett és elterjedt eljárás.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy éttermi veszekedést követően a fiatal és feldühödött Alice White otthagyja barátját, Frank Webbert az étteremben. A fiatal férfi a lány vőlegénye és a Scotland Yardnál dolgozik, mint detektív. Alice egy másik férfival hagyja el az éttermet, aki festő. Az idegen elhívja magához a műtermébe és ott megpróbálja a lányt megerőszakolni. A dulakodás közben a lány egy késsel leszúrja a férfit. Alice a nagy pánikban hazarohan, s közben az egyik kesztyűjét a műteremben felejti. A rendőrségen Frank az, akit az esettel megbíznak. A műteremben megtalálja Alice kesztyűjét, amit titokban zsebre tesz. A történet tisztázására kettejük közt nem kerül sor, mert egy férfi bukkan fel, Tracy, akinek birtokában van a lány kesztyűpárja. Az ismeretlen zsarolással próbálkozik. Frank azonban kideríti, hogy az ember maga is a gyanúsítottak közt van, s kollégáit Tracy nyomába ereszti. A zsaroló a British Museumba menekül a rendőrség elől, ahol a kupolára érve halálba zuhan. Alice erre, vőlegénye tanácsával ellentétben a Scotland Yardra siet, hogy vallomást tegyen. A rendőrségen azonban ismét Frank kerül az útjába, aki végül hazaviszi a lányt.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zsarolás cselekménye sem tartalmilag, sem pedig pszichológiailag nincs kellően kidolgozva. Ennek ellenére több jelenetben tudatosan alkalmazzák a hangosfilm adta új technikai lehetőségeket. Ilyen az az ismert jelenet, amikor egy kés áll a középpontban, mely Alice-t a tettére emlékezteti. Hitchcock már ebben a filmjében is szuverén módon próbálgatja a krimikre jellemző feszültségteremtést. Ezen felül a rá jellemző ún. Hitchcock-Touch is már felismerhető. Ilyen elemek például a szőke főszereplőnő, mely a későbbi filmjeinek egyfajta elődje, a bűn és bűnhődés témája, a látens szexualitás és természetesen a később Hitchcock-ismertetővé vált cameo-felvételek.

Hitchcock a Zsarolásról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A film végét igazából másként képzeltem. A zsaroló üldözése után a lányt el kellett volna fogják. A fiatal detektív ezután pedig azt tette volna vele, amit a film elején forgatott jelenetben a letartóztatáskor. Bilincsek, személyi adatok felvétele, stb. A mellékhelyiségben ezután ismét találkozott volna valamelyik régi kollégájával, aki az esetről mit sem tudva megkérdezi: „Ma este is szórakozni megy a barátnőjével?“ mire ő ezt válaszolta volna: „Nem, ma haza megyek.” És ez lett volna a film vége. A film producerei ezt a változatot azonban túl deprimálónak találták.”

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]