Zond–6

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szojuz 7K–L1 űrhajó rajza

Zond–6 (oroszul: Зонд‑6) szovjet űrhajó, a Zond sorozat tagja, a szovjet holdprogram holdrepülésre szánt Szojuz 7K–L1 automatizált űrhajó technikai és biológiai programja.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz űrhajó speciális változata, a holdraszállás emberi kísérletének előkészítése. Feladata repülés a Föld-Hold-Föld pályán, a visszatérő kabin földi leszállásának próbája, a Föld fényképezése a világűrből és biológiai kísérletek végrehajtása. Felépítése, kis eltéréssel programja megegyezett a Zond–4, Zond–5 űrhajóval.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968. november 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával (UR-500K) indították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység parkolópályája 87,91 perces, 51,49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 175 kilométer, az apogeuma 175 kilométer volt. A start után a parkolópályán hajtóművének beindításával, pályamódosítással a második kozmikus sebességet elérve indult a Hold felé. Pályaadatai segítették, hogy a Hold gravitációs hatását felhasználja visszatérésre. Út közben három pályamódosítást hajtottak végre, egyet a Hold felé, kettőt a Föld irányába.

1968. november 14-én 2420 kilométerre közelítette meg a Holdat. Fotóberendezése képes volt panoráma képeket készíteni a látható és a nem látható oldalról. A fotókat 11 000-3300 kilométer közötti távolságból készítette. A felvételek fotometriai és térképezési célokra használták.

Az űrhajó leszálló egységének manővere 1967. november 17-én eltért a Zond–5-től, úgynevezett kétfázisú manőverező visszatérést próbáltak ki. Az első belépéssel dinamikus fékezést hajtottak végre (kozmikus sebességről kőrsebességre), majd az űrszonda kirepült a világűrbe, a második manőver már megegyezett a Szojuz űrhajók Föld körüli pályáról történő hagyományos technikával – ejtőernyős leereszkedés – a Földre. Élőlények is voltak az űrhajón.

Technikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította.
  • Tömege 5140 kilogramm, hossza 4,5 méter, átmérője 2,72-2,2 méter. A hengeres testhez kapcsolódó napelemeinek fesztávolsága 10 méter.
  • Fő részei a visszatérő kabin és a műszaki egység.
    • A visszatérő kabin tartalma: rádió-vevőberendezés,- akkumulátorok,- hőszabályozó rendszer,- tudományos műszerek,- a kísérleti állatok és növények tartályai, a nagy felbontóképességű fotóberendezés.
    • A műszaki egység tartalma: vezérmű,- a telemetriai,- az energiaellátó és az orientációs rendszer,- a korrekciós és fékező hajtóművek,- a hőszabályozás elemei,- külső felületen a napelemek és a parabola antenna.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zond–6. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 24.)
  • Zond–6. cwru.edu. (Hozzáférés: 2012. december 24.)

Elődje:
Zond–5

Zond sorozat
1964–1970

Utódja:
Zond–7