Zond–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zond–4
Zond L1 drawing.png
A Szojuz 7K–L1 rajza

Ország  Szovjetunió
Küldetés
Indítás dátuma 1968. március 2.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta Proton–K
Az űrszonda
Tömeg 5140 kg

Zond–4 (oroszul: Зонд–4) holdrepülésre szánt szovjet Szojuz 7K–L1 űrhajó, amelyet a Zond-program keretében személyzet nélkül indítottak.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata a Szojuz 7K–L1 új űrhajó fedélzeti rendszereinek működési ellenőrzése űrkörülmények között. Az emberrel végrehatott holdrepülés előkészítését szolgálta. A két prototípus, majd a Szojuz 7K–L1 két sikertelen indítása után a Zond–4 volt az űrhajó első sikeres repülése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968. március 2-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Proton hordozórakétával (UR-500K) indították Föld körüli parkolópályára. Hajtóművének beindításával, pályamódosítással a második kozmikus sebességet elérve indult a Hold felé. Pályaadatai segítették, hogy a Hold gravitációs hatását felhasználja visszatérésre. Az orbitális egység parkolópályája 88,41 perces, 51.53 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, az apogeuma 205 kilométer volt. Az alapműszereken túl protondetektorokat és rádiókapcsolat ellenőrzését elősegítő, különböző frekvencia tartományokban működő egységet szereltek fel.

1968. március 9-én visszatérve a Föld légkörébe, egy vezérlőhiba miatt a Guineai-öböl felett 10 kilométer magasságban megsemmisítették.

Technikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította.
  • Tömege 5140 kilogramm, hossza 4,5 méter, átmérője 2,72-2,2 méter. A hengeres testhez kapcsolód napelemeinek fesztávolsága 10 méter.
  • Fő részei a visszatérő kabin és a műszaki egység.
    • A visszatérő kabin tartalma: rádió-vevőberendezés,- akkumulátorok,- hőszabályozó rendszer,- tudományos műszerek,- a kísérleti állatok és növények tartályai, a nagy felbontóképességű fotóberendezés.
    • A műszaki egység tartalma: vezérmű,- a telemetriai,- az energiaellátó és az orientációs rendszer,- a korrekciós és fékező hajtóművek,- a hőszabályozás elemei,- külső felületen a napelemek és a parabola antenna.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Zond–3

Zond sorozat
1964–1970

Utódja:
Zond–5