Zlamál Vilmos
| Zlamál Vilmos | |
 | |
| az 1860-as években | |
| Született | 1803. június 21. Morsitz, (Morvaország) |
| Elhunyt | 1886. november 11. (83 évesen) Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, egyetemi tanár |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zlamál Vilmos témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zlamál Vilmos (Morsitz, (Morvaország), 1803. június 21. – Budapest, 1886. november 11.) állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, miniszteri osztálytanácsos.
Élete[szerkesztés]
Tanulmányait Kremsierben és Bécsben elvégezvén, mint orvos katonai szolgálatba lépett és 1831-ben Galíciában az oroszok által odaszorított lengyel csapatok sebesültjeit ápolta. 1833-ban Bécsbe küldték az állatorvosi tanfolyam elvégzésére, ahonnan két év múlva Temesvárra helyezték át. 1836-ban országos állatorvosi állásra írtak ki pályázatot és Lenhossék József dr. helytartósági tanácsos felszólította Zlamált, hogy vegyen részt a pályázaton. Zlamál, noha már ekkor Temesváron jelentékeny orvosi gyakorlata volt, pályázott a 600 forint fizetéssel járó szerény állásra és 1838-ban ki is nevezték országos állatorvosnak. Új állásában legelőször is az állategészségügyi rendeletek és utasítások kidolgozásához látott és különösen a marhavész okait, lényegét és terjedését kutatta. Eddig magyarul sem tudott, de csakhamar megtanult és 1841-ben már magyar nyelven tartotta előadásait az állatorvosi intézetben. 1843-ban egyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1851-ben az állatgyógyintézetet különválasztották az egyetemtől, ettől kezdve itt külön előadásokat tartott az intézet növendékei számára főleg a belgyógyászat- és járványtanból. 1864-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. 1867-74-ben a földművelésügyi minisztériumban osztálytanácsosi ranggal mint szakreferens működött. 1881-ben vonult nyugalomba, amikor morvai előnévvel magyar nemességet kapott.
Cikkeit felsorolja Szinnyei Repertoriuma II. részt. I. köt. 1669-71. l.
Munkái[szerkesztés]
- A keleti marhavész (százrétű aszály), több évi szigorú vizsgálatok és számos tapasztalatok után. Budapest, 1841.
- A lónak lábai (végtagjai) egészséges és kóros állapotukban, különös tekintettel a sántítás mindenféle nemeire s annak orvoslására. Budapest, 1849.
- Népszerű oktatás a marhavész elhárítására. Nagyvárad. 1850.
- Különös kór- és gyógytan a házi állatok belső betegségeiről, Budapest, 1853. (kőnyomat).
- A hasznos házi állatok járványos nyavalyái. Budapest, 1853. (kőnyomat).
- Állatgyógyászat, különös tekintettel az embereknél előforduló, az állatokéhoz hasonló betegségekre. Budapest, 1859.
- A keleti marhavész. Budapest, 1862.
- Barmászat, avagy a hasznos házi állatot betegségeinek megismerése és orvoslása, különös tekintettel a gazdasági állatok okszerű tenyésztésére. Budapest, 1861.
- A marhavész s annak oltása mint az egyedüli biztos szer a marhavész szelídítésére s végképpeni kiirtására. Budapest, 1863.
- Az állattenyésztés fontossága s jelenlegi állása Magyarországon. (Ért. a természettud. köréből I. 3.) Budapest. 1867.
- Részletes állatkór- s gyógytan, különös tekintettel a járványos kórokra s az állatorvosi rendészetre. Budapest, 1877.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában