Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola
A Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskola Pécs legrégibb ipari szakközépiskolája, a megyeszékhely belvárosában.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
1912-ben miniszteri rendelte el a pécsi Fémipari Szakiskola felállítását, az ipari szükségletnek megfelelően. Az intézet ideiglenesen a Rákóczi út és Légszeszgyár utca sarkán álló Littke-kaszárnya nevű épületben kapott helyet. A földszinti részben két műhely helyiség és művezetői szoba, emeletén pedig két tanterem, egy tanári szoba és az igazgatói iroda állt az iskola rendelkezésére. Az első tanévet két tanár és két művezető irányításával 39 tanuló kezdte meg.
Az 1980-as évektől a szakképzés korszerűsítése hat területen indult meg az iskolában: munkaügyi információs és foglalkoztatási szolgáltatások, felnőttoktatás és átképzés, ifjúsági szakképzés, felsőoktatás és kutatás, idegen nyelvi képzés, és a tudományos és technológiai kutatás hátterének fejlesztése. Ez úgy volt lehetséges, hogy a nagy volumenű fejlesztési program finanszírozásához a Magyar Köztársaság a Világbanktól 150 millió USD kölcsönt vett fel. Ebből a hitelből az ifjúsági szakképzési projekt közel egy negyedet (36 millió USD-t) tett ki. A pályázatra 188 iskola pályázata közül 61 szakközépiskolát választottak ki, köztük a Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskolával. A program lehetővé tette a pécsi középiskola tanárainak számára, hogy Nyugat-Európa országainak szakképzéseit és iparát közelebbről, személyesen tanulmányozzák. Az iskola 420 ezer dollár értékű oktatási eszközöket is kapott. Különösen a számítástechnika és informatika fejlődésében jelentett nagy lépést a beérkező több mint 60 számítógép és tartozékai. 1992-1996 között 18 korszerű eszközökkel felszerelt műhely, laboratórium, számítástechnika, informatika szaktanterem létesült.
Névadó [szerkesztés]
Az iskola Zipernowsky Károly (1853-1942) magyar mérnökről, a transzformátor egyik feltalálójáról kapta nevét. Zipernovszky vezetésével fejlődött ki Magyarországon az erősáramú villamosipar. Egyik óriási alkotása egy 150 LE-s gőzvilágítógép, mely kb. harminc évig a Keleti pályaudvart világította. Zipernowsky, Déri és Bláthy Ottó dicsősége, hogy a villamos energiát nagy távolságra is olcsóbban lehet szállítani. 1884-ben kezdtek kísérletezni a vasmagos indukciós tekerccsel, és rövid időn belül kidolgozták a transzformátor rendszerét. 1893-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen önálló erősáramú tanszéket hoztak létre, és Zipernowskyt hívták meg tanárnak. Az iskola az 1955/56-os tanév őszén vette fel Zipernowsky nevét.[1]
