Zimándi Pius
| Zimándi Pius István | |
| Született | Bezdán 1909. augusztus 27. |
| Elhunyt | Budapest 1973. december 20. (64 évesen) |
Zimándi Pius István (született Zilich István, Bezdán, 1909. augusztus 27. – Budapest, 1973. december 20.) irodalomtörténész, pedagógiai szakíró.
Életrajz [szerkesztés]
1928-ban Gödöllőn belépett a premontrei rendbe. A budapesti tudományegyetemen 1935-ben magyar–latin szakos tanári, 1936-ban doktori diplomát szerzett. 1943-ig gimnáziumban tanított Gödöllőn és Jászóváron[1], majd 1943-tól 1945-ig az PPKE-en a tanárképző intézetében tartott előadásokat. Tanulmányaiban főleg Péterfy Jenő életével és munkásságával foglalkozott. Rónay György a költő, a negyvenes évek végén a szerzetesek üldözése idején, Mandula utcai lakásán bújtatta.[2]
1956-tól az MTA Nyelvtudományi Intézetének külső munkatársa.
Zimándi Pius értékes naplót vezetett az ötvenhatos fővárosi eseményekről; a kéziratot a Századvég könyvkiadó jelentette meg 1992-ben.
Főbb művei [szerkesztés]
- Kazinczy véleménye kora irodalmáról (Bp., 1936.)
- Kódexirodalmunk és a társadalmi kérdések (Bp., 1940.)
- A magyar tanításának problémája és az érettségi (Bp., 1943.)
- Péterfy Jenő gimnáziumi évei (Bp., 1944.)
- Vázlatok Péterfy Jenő egyetemi éveihez (Bp., 1948.)
- A Toldi tanítása az általános iskolában (Bp., 1948.)
- Péterfy Jenő és baráti köre (Bp., 1960.)
- Péterfy Jenő élete és kora (Bp., 1972.)
- A forradalom éve (Budapest, 1992.)
