Zhong Kui
Zhong Kui (kínaiul: 鍾馗, pinjin: Zhōng Kuí; japánul: Sóki; magyar népszerű átírásban: Csung Kuj) a kínai mitológia népszerű alakja, ördög- és démonűző védő istene. Olyan népszerű, hogy gyakran a modern kínai háztartásokban is megtalálható papírkivágás vagy porcelánfigura formájában. A kínai ötödik hónap ötödik napjára (Gergely-naptár szerint június elejére) eső Sárkánycsónak-ünnepen, illetve az év utolsó napján függesztik ki papírmását az ajtókra.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A róla szóló történetek szerint egy tehetséges, ám rettenetesen riasztó külsejű férfiú volt, akit a hivatalnoki vizsgáján csúfsága miatt a császár előtt megaláztak. Bánatában a trónhoz vezető lépcsőkön öngyilkos lett. A császár pedig az alvilágba került (Csun Kuj)t kinevezte Démonűző Nagyszellemmé. Az alvilág ura, (Jen-luo) háromszáz pokolharcost adott mellé, hogy elfogja és megbüntesse az élők világába szökött démonokat, kísérteteket. (Csung Kuj) állandó segítője egy denevér, amely képes felkutatni a démon lakta helyeket, állandó attribútuma pedig egy drága mívű (vagy más történetek szerint varázserejű) kard, amely a démonok lefejezésére szolgál. (Tuan-jang) ünnepén, azaz az 5. holdhónap 5. napján, a hivatalnoki öltözéket viselő, démonokat fenyegető pózban festett fekete torzonborz képmását máig szokás a ház mindkét kapufélfájára kiakasztani, hogy távol tartsa a gonosz démonokat, ártó szellemeket.
Eredete [szerkesztés]
Bár (Csung Kuj) nem tartozik az ókori kínai mitológia gazdag panteonjába, de feltételezhető, hogy alakja már az i. e. 7-6. században megszületett. Kezdetben a démonokat kiűző őszibarackfa buzogánnyal lehetett kapcsolatban. Egyes elképzelések szerint, nevének elemei a (csung) és a (kuj) is buzogányt jelentenek. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a Tang-dinasztia idején az azóta is ismert formájában már létezett e rettegett ördögűző; sőt a 3-6. század között a (Csung-kuj) nevet gyakorta adták gyermekeknek védőnévként is. A (Csung Kuj)ról szóló első, legteljesebb tudósítás (Sen Kua)tól származik, amely a Tang-dinasztia idején játszódik. A történet (Hszüan-cung) (玄宗) császárról (713-755) és udvari festőjéről, (Vu Tao-ce)ről (吳道子) szól:
„Történt egyszer, hogy (Hszüan-cung) császár a (Kajjüan)-kor idején (713-742) hadigyakorlatot tartott a Li-hegynél. Év végén pedig, mikor visszatért a palotába, nem érezte jól magát, majd heves lázba esett. Már egy hónap is eltelt, de az orvosdoktorok minden tudománya hiábavaló volt. Egyik éjjel aztán a császár két démonnal álmodott, egy nagyobbal és egy kisebbel. A kicsi mélyvörös ruhát hordott, borjú orra volt. Egyik lábán sarut viselt, a másik meztélláb volt. Ellopta (Jang Kuj-fej), a császári ágyas arany-bíbor füstölőszelencéjét, sőt még a felség jádefurulyáját is. Körbejárta a termet, majd kiviharzott. A nagyobbik egy föveget s egy kék színű öltözéket viselt. Egyik vállát fedetlen hagyta, lábait bőrcsizmába bújtatta. Elkapta az apró démont, kivágta szemeit és felfalta azokat.
– Hát te ki vagy? – kérdezte tőle a császár.
– (Csung Kuj) a nevem – felelte az. – Mikoron a hivatalnoki vizsgámon nem nyertem el a doktori címet, esküt tettem a császárnak, hogy elűzöm az égalatti gonosz démonait.
A császár mikor felébredt, betegsége egyszeriben múlni kezdett, teste is egyre jobban megerősödött. Hívatta udvari piktorát, (Vu Tao-ce)t és elmesélte neki az álmát.
– Próbáld meg úgy lefesteni, amilyen az álmomban volt – rendelkezett a császár.
(Vu Tao-ce) a parancsnak engedelmeskedve épp olyannak festette le, ahogy azt a császár látta. Művét befejezve átnyújtotta a képet. A felség olyannyira elégedett volt, hogy száz arannyal jutalmazta meg őt.”
(Tokaji Zsolt fordítása)
Irodalmi feldolgozások [szerkesztés]
Alakját több regény is megőrizte, de a regényeken kívül több Ming- és (Csing)-kori elbeszélés, dráma, színjáték dolgozta fel (Csung Kuj) történetét. Ezek egyikében (Csung Kuj) jól ismert története kibővül egy falujabeli barátjának szerepeltetésével. A mű ugyan töredékes, ám az egyetlen, amelyben az a híres történet szerepel, melyben (Csung Kuj) férjhez adja a húgát: a jó barátja mindvégig segíti őt, és amikor (Csung Kuj) az őt ért igazságtalanság miatti bánatában öngyilkos lesz, testét is ő temeti el, majd miután visszatér az alvilágból, hálából húgát hozzáadja. A kínai képzőművészeknek (Csung Kuj) jellegzetes, hagyományos ábrázolásán túl, régebben is mostanában is igen kedvelt témája a „ (Csung Kuj) esküvőre kíséri húgát”, az „Öt démon leitatja (Csung Kuj)t” vagy a „ (Csung Kuj) lakomája”.
Források [szerkesztés]
- Csung Kuj. In Mitológiai Enciklopédia I-II. Gondolat Kiadó, Budapest 1988. II. köt. 400., 401. o. ISBN 963-282-026-6
- Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Fordította és az utószót írta: Tokaji Zsolt. Terebess Kiadó, Budapest 1999. ISBN 963-9147-16-8
Hivatkozások [szerkesztés]
- Zhong Kui (angolul)
- Csung Kuj, a démonűző (magyarul)
