Zeteváraljai víztározó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zeteváraljai víztározó
Zetelaka víztározó.JPG
A Zeteváraljai víztározó
Országok  Románia
Hely Zeteváralja, Hargita megye
Típus mesterséges tó
Elsődleges források Nagy-Küküllő, Sikaszó, Deság
Elsődleges lefolyások Nagy-Küküllő
Hosszúság 2,6 km
Legnagyobb mélység 40 m
Víztérfogat 49 km3
Települések Ivó, Küküllőmező, Sikaszó, Zeteváralja
Elhelyezkedése
Zeteváraljai víztározó  (Románia)
Zeteváraljai víztározó
Zeteváraljai víztározó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 28′ 04″, k. h. 25° 24′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 28′ 04″, k. h. 25° 24′ 27″

A zeteváraljai víztározó („zetalaki gát”, románul Barajul Zetea) Romániában, Hargita megyében, Zeteváralja közelében található; a Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava.

Építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be. A cél árvízvédelem és folyószabályozás volt, de a helyiek energetikai, idegenforgalmi és környezetvédelmi célok szolgálatát is remélik tőle. Az építés során kb. 3 millió m³ földet mozgattak meg, több mint 70 000 m³ betont használtak fel. A munkálatokat közel 300 ember végezte. A vízgyűjtő tó jelentősége akkor látható igazán, amikor például a közeli Nyikó mentén az évente ismétlődő árvizek tetemes anyagi károkat okoznak.

A víztározó egyrészt védi a völgymenetben elterülő településeket a levonuló árvizektől, másrészt tartós szárazság esetén biztosítja a Nagy-Küküllő megfelelő vízhozamát.

A víztározó 49 millió köbméter vizet tud befogadni, a mesterséges tó hossza 2,6 km, amelyből 1,4 km az egykori Nagy-Küküllő hosszában terül el. A vízfelület szélessége 400–800 méter, a két elágazásban, a Nagy-Küküllő és a Sikaszó mentén pedig 150–200 m között váltakozik.

Halfaunája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tóban élő halfajták a kezdetben a tóba ömlő patakokból bevándorolt halakból tevődött össze. Legjelentősebb mennyiségben a domolykók voltak jelen, őket követték a pisztrángok, amelyek a hatalmas vízfelületnek köszönhetően korlátlanul tudtak növekedni, mára 10 kilót meghaladó példányokat is rejt a víz. A halállomány azonban az évek során jelentősen bővült –többek közt telepítéssel is –, és került a vízbe kárász, ponty, süllő, csuka, paduc, dévér, menyhal, valamint valószínűleg a véletlen folytán sügérek is.[1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zeteváraljai gát, 2013. március 10. (Hozzáférés: 2014. január 16.)