Zengőlégyfélék
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges kertizengőlégy (Syrphus ribesii) nősténye pitypangon
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Zengőlégyfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Zengőlégyfélék témájú kategóriát. |
A zengőlégyfélék vagy zengőlegyek (Syrphidae) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera) Muscomorpha alrendágában a zengőlegyek öregcsaládjának (Syrphoidea) egyik családja. A légyalkatúak korábbi rendszerében a parafiletikus taxonnak bizonyult kerek bábrésű legyek (Cyclorrapha) alrendágban, a homlokrés nélküli legyek öregcsaládjában (Aschiza) szerepeltek – ez a taxon most a Muscomorpha alrendág egyik csoportja.
Elterjedésük, előfordulásuk[szerkesztés]
A család mintegy 4500 faja az egész Földet benépesíti. Közép-Európában – így hazánkban is – elég gyakoriak. Kora tavasztól késő őszig találkozhatunk velük, főként
- az ernyősvirágzatúak,
- a fészkesvirágzatúak,
- a keresztesvirágúak,
- a szegfűfélék és
- a rózsafélék virágain.
Életmódjuk[szerkesztés]
A méhekhez hasonlóan virágról virágra járnak, és nyaló–szívó szájszervükkel virágport és nektárt vesznek magukhoz. Éppen ezért igen nagy a szerepük a virágok beporzásában. A zengőlegyek, amiket a méhek után a legfontosabb beporzó rovarcsoportnak tekinthetünk, főleg az árnyékos és nedves helyeken növő virágokat, a mocsári és vízi növényeket, valamint a kora tavaszi virágokat porozzák be.
A legtökéletesebb repülő rovarok közé tartoznak. Percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, miközben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat. Testük ilyenkor vízszintesen áll, fejük mindig a szél irányával szembe fordul – ez az ösztönös magatartás az anemotropizmus.
Testfelépítésük[szerkesztés]
A zengőlegyek színezete igen sajátos: potrohukat általában a darazsakéhoz hasonló sárga-fekete csíkok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott – a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó mimikri.
Nemcsak színezetük szép és változatos, de nemegyszer fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is különleges. A hosszú szívókájú Rhingia fajok (így például a csőrös zengőlegy (Rhingia rostrata), 12 mm-es szívókával) arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik: hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a szívókának a virág belsejébe hatolását.
A csápok alakja is igen változatos. Alapvetően három ízből állnak; a csápsörte a harmadik ízen ül. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A lábak egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.
A zengőlegyek alakját alapvetően a potroh alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek (pl. Baccha, Sphegina) potroha bunkószerűen duzzadt. A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a szárny erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén úgynevezett álér (vena spuria) fut. Ez tulajdonképpen csak egy barázda a szárny felületén; az érrendszer egyéb részeivel semmilyen kapcsolatban nem áll, a harmadik és negyedik hosszanti ér közé beékelődve az elülső haránteret keresztezi.
Egyedfejlődésük[szerkesztés]
A zengőlegyek lárváinak megjelenése és életmódja is különlegesen változatos. Három nagy csoportba sorolhatjuk őket:
- szaprofágok: bomló növényi anyagokkal, szerves törmelékkel táplálkoznak;
- fitofágok: növényevők, pollent és nektárt fogyasztanak;
- afidofágok: levéltetveket fogyasztanak.
