Zengőlégyfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Zengőlégyfélék
Egy zengőlégyfaj pitypangon
Egy zengőlégyfaj pitypangon
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Kétszárnyúak (Diptera)
Alrend: Légyalkatúak (Brachycera)
Alrendág: Valódilégy-alakúak (Muscomorpha)
Tagozat: Homlokrés nélküli legyek (Aschiza)
Öregcsalád: Zengőlegyek (Syrphoidea)
Család: Zengőlégyfélék (Syrphidae)
Alcsaládok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Zengőlégyfélék témájú kategóriát.

A zengőlégyfélék vagy zengőlegyek (Syrphidae) a légyalkatúak alrendjének (Brachycera) Muscomorpha alrendágában a zengőlegyek öregcsaládjának (Syrphoidea) egyik családja. A légyalkatúak korábbi rendszerében a parafiletikus taxonnak bizonyult kerek bábrésű legyek (Cyclorrapha) alrendágban, a homlokrés nélküli legyek öregcsaládjában (Aschiza) szerepeltek – ez a taxon most a Muscomorpha alrendág egyik csoportja.

Elterjedésük, előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család mintegy 4500 faja az egész Földet benépesíti. Közép-Európában – így hazánkban is – elég gyakoriak. Kora tavasztól késő őszig találkozhatunk velük, főként

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méhekhez hasonlóan virágról virágra járnak, és nyaló–szívó szájszervükkel virágport és nektárt vesznek magukhoz. Éppen ezért igen nagy a szerepük a virágok beporzásában. A zengőlegyek, amiket a méhek után a legfontosabb beporzó rovarcsoportnak tekinthetünk, főleg az árnyékos és nedves helyeken növő virágokat, a mocsári és vízi növényeket, valamint a kora tavaszi virágokat porozzák be.

A legtökéletesebb repülő rovarok közé tartoznak. Percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, miközben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat. Testük ilyenkor vízszintesen áll, fejük mindig a szél irányával szembe fordul – ez az ösztönös magatartás az anemotropizmus.

Testfelépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zengőlegyek színezete igen sajátos: potrohukat általában a darazsakéhoz hasonló sárga-fekete csíkok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légyfauna legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott – a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó mimikri.

Nemcsak színezetük szép és változatos, de nemegyszer fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is különleges. A hosszú szívókájú Rhingia fajok (így például a csőrös zengőlegy (Rhingia rostrata), 12 mm-es szívókával) arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik: hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a szívókának a virág belsejébe hatolását.

A csápok alakja is igen változatos. Alapvetően három ízből állnak; a csápsörte a harmadik ízen ül. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A lábak egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.

A zengőlegyek alakját alapvetően a potroh alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek (pl. Baccha, Sphegina) potroha bunkószerűen duzzadt. A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a szárny erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén úgynevezett álér (vena spuria) fut. Ez tulajdonképpen csak egy barázda a szárny felületén; az érrendszer egyéb részeivel semmilyen kapcsolatban nem áll, a harmadik és negyedik hosszanti ér közé beékelődve az elülső haránteret keresztezi.

Egyedfejlődésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zengőlegyek lárváinak megjelenése és életmódja is különlegesen változatos. Három nagy csoportba sorolhatjuk őket:

  • szaprofágok: bomló növényi anyagokkal, szerves törmelékkel táplálkoznak;
  • fitofágok: növényevők, pollent és nektárt fogyasztanak;
  • afidofágok: levéltetveket fogyasztanak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]