Sirató gerle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Zenaida macroura szócikkből átirányítva)
Sirató gerle
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nemzetség: Zenaidini
Nem: Zenaida
Faj: Z. macroura
Tudományos név
Zenaida macroura
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Gyászos gerle

Elterjedés
Télen (kék), Nyáron (világoszöld), Egész évben (sötétzöld)
Télen (kék), Nyáron (világoszöld),
Egész évben (sötétzöld)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sirató gerle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sirató gerle témájú médiaállományokat és Sirató gerle témájú kategóriát.

A sirató gerle vagy gyászos gerle (Zenaida macroura) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.

A Brit Virgin-szigetek hivatalos madara.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok északi részétől Panamán keresztül a Karib-tenger szigetein és a Bahama-szigeteken honos. Az északi területekről délre vonul. Kedveli a nyílt élőhelyeket, mint a városi területeket, tanyát, prérit, legelőt és ritka fás területet, kerüli a mocsarakat és a sűrű erdőket.

Alfajai[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32 centiméter. Arcrészén két fekete csík van, sötét szemeit világoskék szemgyűrű szegélyezi. Szárnyain sötét szárnyfoltok találhatók, külső farktollai fehérek.

A kifejlett
és egy fiatal példány

Életmódja[szerkesztés]

Csapatosan a talajon keresgéli táplálékát. Tápláléka szinte teljesen magvakból áll, ritkán esznek csigákat és rovarokat. Emésztés közben pihen, néha csipked homok kavicsot, vagy homokot, ami segíti az emésztést. Az általa kedvelt magvak közé tartoznak az alábbiak: dió, kukorica, szezámmag, búza. Az elsődleges rá veszélyes ragadozók a nappali ragadozó madarak. A fészkére veszélyesek a varjúfélék, a macska és a siklófélék.

Szaporodása[szerkesztés]

A fészeknek való helyet, ami általában tűlevelű vagy lombhullató fa, a tojó választja ki. A fészket a tojó készíti, a hím pedig hordja a fészekhez való anyagot, ami tűlevelű fa levele és fűszál. Néha igénybe veszi az elhagyatott fészkeket. Fészekalja szinte mindig 2 kis fehér tojásból áll, melyen mindkét szülő kotlik. A költési idő 2 hét. A fiókákat a szülők az első 3–4 nap galambtejjel etetik, majd utána a növényi tejeket fokozatosan növelik magvakra. A kirepülés 11–15 napon belül történik. A melegebb területeken egy szezonban akár 6 fészekaljt is felnevelnek. A párok általában újra ugyan azon a területen költenek a következő szaporodási időszakban, néha együtt is maradnak egész télen. Ugyanakkor a magányos egyedek találnak maguknak új párt ha szükséges.

Párzás közben
a fészek
és a fiókák

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]